A hétköznap ellenére féltucatnyian vállaltuk be ezt a nem éppen nagy távolságot. Szerdán kora délután indultunk Maglódról néhány zászló, és sör társaságában. Körülbel fél órát zötykölődtünk a vonaton, amikor megérkeztünk, de sajnos elbambultunk, és csak akkor vettük észre, hogy le kellene szállnunk, mikor a vonat már elindult. Hárman még le tudtak ugrani a mozgásban lévő vonatból-ők a peron melleti bokrok között landoltak, mi pedig utánnuk dobtuk a zászlókat, és kénytelenek voltunk még egy megállót utazni. Úgy látszik a vonatvezetőt nem nagyon zavarta, hogy emberek ugrálnak lefele a vonatból...Mikor megérkeztünk Aszódra, gyorsan informálódtunk, hogy mikor megy visszafele vonat. Mikor kiderült, hogy van még háromnegyed óránk, bementünk a restibe, és megittunk egy sört, majd hívtuk a többieket, hogy így jártunk. Végre megjött a vonat, mi is megnyugodhattunk.A bagi "pályaudvaron"már várt minket egy társunk, aki egy sörözőbe vezetett minket, ahol a többiek már hangoltak a derbire.Mi is megittunk egy pár sört, majd a bagi "Maracana"felé indultunk.A helyszínre érve a szokásos kép fogadott minket:egy sima libalegelő(ami egy völgyben van kialakítva) egyik oldalán néhány betonlépcsővel. A pénztárnál technikai vezetőnk közölte velünk, hogy eltérvén az eddigiektől most valamiért meg kell vennünk a jegyünket, de cserébe a BKV következő hazai meccsét ingyen tekinthetjük meg. Kb 400 néző gyűlt össze kezdésre, mi a hazaiktól legtávolabbi részen vertünk tanyát.Szinte az egész összecsapást végig szurkoltuk, miközben folyamatosan lengettük rudasainkat. A második félidőben, még egy helyi kisgyerektől is kölcsönkértük kereplőjét, és azzal ökörködtünk. Ami a meccset illeti, egy izgalmas gólgazdag összecsapáson sikerült győznünk. Mikor a spori lefújta a mérkőzést csapatunk(ebben az időszakban)szokás szerint nem köszönte meg a bíztatásunkat, csak néhány játékos integetett a kezdőkőrből. Ezután összepakoltunk, majd hazafele vettük utunkat. Amikor felértünk a völgyből énekelni kezdtünk, és a rudasainkat lengettük. Ezt a tettettünket néhány bátrabb hazai-persze mikor már tisztes távolba értünk-mocskos BKV bekiabálásokkal díjazta. Ezen mi csak nevetni tudtunk. A pályaudvartól nem messze, egy kocsmában még megünnepeltük csapatunk továbbjutását, egy-egy sör és feles formályában, majd a vonatmegállóhoz sétáltunk. Miközben vártuk a vonatot, még rá kellet szólnunk a velünk szembe lévő 6-8 fiatalra, hogy ugyan már ne rongálják a padokat, mert ha mindenféleképpen ütni akarnak, akkor azt rajtunk gyakorolják, feltéve ha haggyuk. Persze egyből leültek. Amikor megjött a szerelvényük, amivel ők az ellenkező irányba mentek, egyből az ablakhoz rohantak, és vad mutogatásba kezdtek. Ezt a cselekedütek társaságunk egyik fele harsány nevetéssel díjazta, míg a többiek verkedésre invitálták "lelkük bántalmazóit". A rövid visszaút beszélgetéssel telt el,késő este érkeztünk haza. Összességében egy nagyon jó túra volt(a néhány nappal korábban megrendezett bodajki kirándulásunkkal eggyütt), reméljük sok hasonlóban lehet még részünk az év során. Sajnos tévedtünk, mert ez az idény csak "fekete év kék-sárgában"címmel jelent meg a Viking História X-be...