Tiszakécske-BKV 0-4 2003.Augusztus
Magyar kupa 1 forduló
Csoportunkra 2003 augusztusának első 3 hetében meccs és utazásdömping várt (Tiszakécske-MK, Bag-MK, Bodajk-NBII-első forduló, Vasas-első hazai meccsünk a lepusztult Lehel úti pályán, Muraszombat-barátságos válogatott meccs), és ott volt a 3. Magyar Sziget(Kismaros-Verőce), ahol szintén tiszteletünket tettük. Legelőször a néhány éve még NBI-es, mára azonban megyei szintre visszaesett Tiszakécskére látogattunk el. A túra pontos részleteit és az élet nagy dolgait, előző este beszéltük meg, egy rákoskeresztúri Tesco parkolójában. Hajnalban tértünk nyugóvóra, és másnap délelőtt egy kicsit fáradtan vágtunk neki az útnak ketten kocsival. Maglódon még megálltunk kajálni, de ezen kívűl egyszer sem szakítottuk meg utazásunkat különböző kényszermegállókkal, így már a meccs előtt 5 órával a helyszínre értünk, ami egy rendezett kisváros benyomását keltette. Rosszatt nem is tudunk Tiszakécskéről mondani, hiszen a városban található strand, a kisvasút, a Tisza part, a szép stadion, a különböző sörözők és a gyönyörű kertvárosi rész mind-mind emelik a város fényét. Mi legelőszőr egy szabad strandot támadtunk meg, fürdés céljából, majd beültünk a strand mellett található temérdek söröző egyikébe és csocsózással, valamint sörözéssel múlattuk az időt. Amint meguntunk egy kocsmát, rögtön átmentünk egy másikba. Először csak ketten játszottunk, később a helyiekkel nyomtunk "vérremenő" csocsópartikat. Kezdés előtt fél órával tettük át a székhelyünket az egykor szebb napokat látott kb. 10ezer nézőt befogadni képes stadionba. A helyiek kb. kétszázan jöttek össze erre a találkozóra, mi pedig ketten árválkodtunk az 1200-as vendégszektorban mindenféle biztosítás nélkül-de nem is volt rá szükség. Mivel az egésznapos sörözés igen jó hatással volt ránk, és a csapatunk is fergetegesen játszott esélytelenebb riválisával szemben, egy percnyi szünetet nem engedélyeztünk magunknak szurkolás terén. Gyakorlatilag kettőnk hangjától zengett az "aréna"! A fiúk szép gólokkal és a várt továbbjutással hálálták meg 90 perces bíztatásunkat, sőt meccs után legnagyobb meglepetésünkre (ez a gesztus az elmúlt években nem volt megszokott dolog BKV meccsek alkalmával), még pacsizni is kijöttek. A találkozó után ott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk: a part menti sörözők egyikébe ittunk és csocsóztunk tovább. A hazaútra már egyáltalán nem emlékszek, de mind a ketten úgy vagyunk vele, még évek múltán, és több száz meccsel a hátunk mögött is, hogy életünk egyik legjobb túrája volt!
|