Magyar-Román, -ez az a mérkőzés, ami mellett senki nem mehet el szó nélkül. Ez a meccs többről szól mint foci: végre megmutathatjuk a gyűlölt románoknak, hogy fociba is jobbak vagyunk náluk és mi szurkolók nemtettszésünket fejezhetjük ki a románok felé, hogy már több mint 80 éve igazságtalanul zsarnokoskodnak gyönyörű Erdélyünk felett. A mérkőzés viszont minden rémálmunkat felül múlta...
De nézzük sorjában. A 4 nappal ezelőtti Grúziától elszenvedett kínos vereség miatt, ez az összecsapás gyakorlatilag számunkra tétnélküli volt, ennek ellenére a XII. Hadosztály ultracsoport, és a pesti huligánok is a kiemelt kategóriába sorolták. Mi Vikingek a HDO-sokkal hangoltunk a derbire Keleti pályaudvar melletti törzskocsmánkba, ahol kb 40-en gyültünk össze. Később idesereglettek a fővárosi huligánok egyesített brigádja, kiegészülve néhány vidéki kollegájukkal. 15 perccel a románokát szállító vonat érkezése előtt mindenki a pályaudvar felé vette az irányt-néztek is az emberek rendesen . Később mindenki sajnálattal vette tudomásul, hogy románokat már egy megállóval korábban leszállították, ezért mi is a Népstadion felé kezdtünk sétálni.
A tétnélküli meccs, nameg a zuhogó eső hatására mindössze 10ezren gondolták úgy, hogy kilátogatnak a stadionba. Ennek a 10ezernek a nagyrésze is csak a két ország ősi rivalizása miatt jött el. Miután kiraktuk a drapinkat a HDO-s transzparens mellé, természetesen mi is egymásba karolva, hátatfordítva a pályanak üvöltöttük végig a román himnuszt. Kezdés ellőtt néhány perccel, a mellettünk lévő szektorba egy Nagymagyarország zászlót húzott a feje fölé a tömeg "Igazságot Magyarországnak" felirattal. Természetesen ezt az "igazmagyar" rendezőink nem hagyhatták, és elvették a zászlót. A vendégszektor (ahol kb. 250 román volt) mellett is kialakult egy kisebb csetepaté, ahol a huligánok foglaltak helyet, görögtüzek dobálása miatt. Ennek a rendőrség vetett véget. A mi szektorunkban óriási hangerővel szólt a "Ria Ria Hungária", és a "Sz.r románia". A pályán pedig... Hősként küzdő bátor fiúk helyett, csak divatmajom, alibifutballistákat láttunk, akikkel a románok úgy játszottak, mint macska az egérrel. Fél óra elteltével a románok már 2-0-ra elhúztak, úgy hogy nekünk még helyzetünk se volt. Ekkor többen hazaindultak, a többiknek pedig már nem nagyon volt kedve szurkolni, csak a románokat szidtuk. A második félidőben legalább újabb gólokat nem kaptunk, viszont szurkolásról már nem beszélhetünk. A tömeg Erdélyt éltette és a románokat gyalázta, valamint hatalmas hangerővel zúgott a "Mindent vissza!". Ez úgy nézett ki, hogy az előénekes beleüvöltötte a szócsőbe egy erdélyi város nevét, a tömeg pedig ordította hogy: vissza! Miután az előénekes kifogyott a városokból, az egyik Viking tanácsolt neki újjabb településeket, a végén pedig szólt a "Mindent vissza!". A meccset végül simán elbuktuk, de ez több volt mint egy sima vereség. 1999-ben bukarestben elvesztettük a több mint 60 éve tartó veretlenségünket a románok ellen, a mai napon pedig a hazai "tisztaságunk" is megszakadt. Ezenkívűl szörnyű volt nézni a románok ünnepelését...
A lefújás után szétázva, dideregve, fáradtan és minden eddiginél letörtebben indultunk hazafelé. Ezt a beszámolót is csak azért írtam meg, hogy lássátok: nem csak szép és jó élményekben volt részünk. Zárásképpen csak egy mondtat jut eszembe: lesz még Erdély Magyarországé!