Szombat délelőtt ketten vágtunk neki ennek a túrának, hogy kevés villanyfényes meccsünkből ismét láthassunk egyet. A hosszú út a szokásos sörözéssel, beszélgetéssel telt.
Szombathelyre érve, mivel én néhány évvel ezelőtt itt voltam katona, beültünk 1-2 sörre az akkori törzshelyünkre, ami a pályaudvartól pár percre volt. A második sörünknél kapcsoltunk, hogy ma meccset is játszanak, ezért gyorsan fizettünk, majd futásba kezdtünk. Útközben telefonáltunk technikai vezetőnknek a jegyek miatt. Amikor a főbejárathoz értünk, az egyik biztonsági őr közölte, hogy fáradjunk a vendégszektorhoz, ahol már várnak minket. Meglátszik, hogy a Hali tavaly esett ki az NBI-ből, mivel a vendégszektorhoz érve, legnagyobb meglepetésünkre egy külön pénztár volt fenntertva részünkre, ahol megkaptuk a jegyünket, és két biztonsági őr vigyázta minden lépésünket. Hozzáteszem nagyon korrekten, mivel egy szót sem szóltak hozzánk, és azzal se törődtek, hogy bevittük a sört.
A kezdés utáni percekben foglaltuk el a vendégszektort, ahol mindössze ketten árválkodtunk. A hazaiak legalább 1500-an voltak, de drapit és szurkolást nem láttunk, illetve hallottunk. Mi se erőltettük meg magunkat szurkolás terén, főleg söröztünk-ürítettünk és a meccsjeleneteket reagáltuk le, csak ritkán eresztettük ki a hangunkat.
A találkozó lefújása után ismét technikai igazgatónk segítségét vettük igénybe, mivel visszafele már nem volt vonatunk, és mi nem akartunk Szombathelyen éjszakázni. Kérdésünkre, hogy akadna-e két hely a buszon a "nem biztos, nem örülök neki" stb. válaszokat kaptuk. Azért végül csak felfértünk. Köszönjük! A buszon a 3 órás utat alvással, majd beszélgetéssel töltöttük.
Pestre érve viszont már semmi nem közlekedett, kivéve az éjszakai járatokat. Mikor a BKV stadiontól nagy nehezen eljutottunk az Örs Vezér Terére, sajnálattal vettük tudomásul, hogy a mi buszunk pár perce ment el, ezért a gyaloglás mellett döntöttünk. Már fél úton voltunk, mikor végre ismét jött egy busz. Éjjel 3 fele haza is érkeztünk.