Ez van...

Az előző beszámolókban többször is említettük, hogy csoportunk legnagyobb válságát egyértelműen a 2003-2004-es szezonban vészelte át, és a Szegedi szurkolók is szóba kerültek, akik szintén ebben a idényben éltek át egy hullámvölgyet. Tőlünk idegenbe általában egy-két ember utazott, de többször az is előfordult, hogy üresen hagytuk a különböző vendégszektorokat. Hazai meccseken már többen szoktunk lenni (négy-öt ember), de várható volt, hogy itt is el fog jönni a mélypont. Ez a mélypont végűl a Szeged elleni meccsen következett be, amikor mindössze ketten voltunk a Viking drapi mögött. Lelkesedésünk ennek ellenére nem csökkent-több új (frappáns) dalt költöttünk, valamint az Európai Uniós szavazás végeredménye is arra ösztökélt minket, hogy igenis mutassuk meg magunkat, és nemtettszésünknek adjunk hangot. Gyakorlatilag az egész összecsapást végigszurkoltuk, és politikai nézeteinket sem rejtettük véka alá (se előtte, se uttánna nem emlékszek olyan meccsre, ahol ennyire kinyílvánítottuk volna politikai hovatartozásunkat). Többször az Uniót, és az akkori miniszterelnököt szídtuk (útelágazás qrva nehéz szó), de elénekeltük az Erdély indulót, valamint Magyarországot is éltettük. Egyszer az alattunk lévő szektorból egy néző felszólt, hogy ne politizáljunk meccsen, persze mi megújult hangerővel folytattuk éneklésünket. De voltak olyanok is akik elismerően bólintottak dalaink hallatán. A Szegediek nagy meglepetésre nem a vendégszektorban, hanem fölöttünk egy pár sorral helyezkedtek el, de ők sem csendben áldogáltak. Talán nyolcan lehettek, nagyrészt pesten tanultak, vagy dolgoztak. A nemzeti érzelmű dalokat szinte kivétel nélkül együtt énekelték velünk, meccs után pedig ahogy kell közösen söröztünk, és nagyon jót dumáltunk.
A végére hozzáteszem: az tény, hogy akkoriban nagyon kevesen voltunk Vikingek (a tagokból se mindenki járt ki-főleg idegenbe), viszont a másodosztály akkori viszonyai (szurkolói szemmel nézve) irigylésre méltóbbak voltak a mai helyzetnél. Szinte mindenhol volt valamilyen szervezett szurkolói csoportulás. Többször nagy létszámú táborok látogattak a Sport utcába, és mi is a különböző városok (és nem falvak)-a mai másodosztályú csapatokéhoz (kevés kivételtől eltekintve) képest jóval nagyobb-stadionjaiba utazhattunk.