Ajka - BKV Elöre 0-0
2005 08.28.
Magyar másodosztály, kb. 500 nézö, ebböl 5 vendég
A magyarországi kirándulás utolsó napján már kis lépésekben hazafelé vettük az irányt. Útközben benéztünk a Györ-Debrecen-meccsre, ahol a lehetetlen kezdési idöpont miatt (is) szinte teljesen üres stadion fogadott. Szomorú látványt nyújtott a kb. 30-fös(!) hazai UCSK egy eldugott felsö szektorban és a másik kanyarban a bajnokcsapatot 350 km-re elkísérö kb. 50 vendég-ultra a SZUD transzparensei mögött. Utóbbiak piros-fehér rudas zászlókkal és hangos szurkolással vetették észre magukat. (...) Az elözöleg kiszemelt meccsek idöpontváltozásai miatt egyetlen egy maradt aznap délutánra azok közül, amelyek kellöen közel voltak ahhoz, hogy még idöben odaérjünk. Mivel sem az osztrák, sem a szlovák meccsek nem vonzottak annyira, mint egy újabb ismeretlen stadion látványa, a Györtöl kb. 80 km-re délre fekvö Ajka felé vettük az irányt. Ott egy másodosztályú meccsen a 13. helyezett fogadta az utolsóelöttit és ennek megfelelöen minimális elvárásaink sem voltak a meccset és a lelátói életet illetöen.
A kocsival gyorsan leértünk a kb. 30.000-lakosú, takaros kisvárosba, ahol két órával a meccs elött még semmi nem utalt a közeledö meccsre. Egy kiadós ebédelés során kielemeztük az eddig látott magyarországi meccseket, amelyek összességében csalódást okoztak a korábbi[években látott]akhoz képest. Keserü szájízzel indultunk volna haza Magyarországról, ha az utolsó délutánon nem ért volna minket több kellemes meglepetés! De ne szaladjunk ennyire elöre! Az étteremben nem kis fejtörést okozva végül sikerült kiderítenünk, hogy melyik stadionban játsszák a meccset. A pincérek viszont kicsit értetlenül néztek össze és csodálkozva mértek végig bennünket, amikor kiderült rólunk, hogy csupán egy meccs kedvéért utazunk el a városukba.
Fél órával a kezdés elött ülöhelyi jegyet már nem lehetett kapni – És valószinüleg a korábbi hónapok és évek során sem! A stadionjegyzék [Grundhopping Informer] szerint 7000 fös a stadion befogadóképessége, ami reálisnak mondható. A stadion egy lakónegyed mellett, egy erdö szélén épült és egy kis fasorra hasonlít az odavezetö út. Egy nagy lelátó, kb. 25 sor betonlepcsö az egész „stadion“. Ezt osztja 5 szektorra a 4 függöleges sor zöld-fehérre festett korlát. A bejárattal szembeni kanyarban egy ósdi, ámde elektronikus eredményjelzö áll, más említésre érdemes dolog nincs. Elválasztott vendégszektor, külön bejárat a hazai és vendégszurkolóknak, magas kerítés, meccset bekonferáló plakát, a párosítást tartalmazó belepöjegy vagy mellékhelységek a lelátó oldalán ebben a stadionban sem volt.
Szinte elsöként jutottunk be a stadionba és a többi magyar meccshez hasonlóan már itt is hatalmába kerített az a félelem, hogy megint majdnem üres lelátók elött játszanak majd a csapatok. De ez szerencsére tévhitnek bizonyult, mert a kezdésre összejött néhány száz nézö. Röviddel a meccs elött, még miközben melegítettek a csapatok, felcsendült néhány ének a stadionon kívülröl, úgyhogy tudtuk: nem lesz olyan szürke a délután, mint amilyenre számítottunk! Miközben a hangerö egyre fokozódott és mi azt találgattuk, hogy vajon melyik tábor és hány ember érkezik, a csapatok bevonulásával egy idöben felütötte fejét egy 5(!!!)-fös tábor a bejáratban. Egy kék-sárga „Viking“-feliratú transzparenst tartottak maguk elött és a tribün alján, mindenki elött elvonulva szállták meg az üres szélsö szektort, vagyis a vendégszektort! Képeskönyvbe illö, nagyon nagy corteo [olaszul: bevonulás] volt!
A kb. 20 és 25 év közötti srácok félmeztelenre vetközve, a sáljukat ultrásan maguk elé kötve megállás nélkül énekelték végig a meccset (és nemcsak azt). A pályának gyakran háttal álló, az alkoholnak köszönhetöen enyhe koordinációs zavarokkal küzdö elöénekes irányította a szurkolást, a dob pedig adta a hozzá tartozó ritmust. Egy-két fülbemászó dallamot több percen keresztül énekeltek és látványosan, hol az egyik karjukkal elöreintve, hol mindkét karjukat a magasba emelve szurkoltak, de hajlongást, sálazást és (egymást átkarolva) háttal szurkolást is muttatak. Akciójukat a második félidö elején egy sárga füst koronázta, melyet a szél a lelátó felé hordott, de ezért sem szólt senki. Legfeljebb a rendezök.
A meccs a többi Magyarországon látottal összevetve nem volt olyan gyenge, mint amire számítottunk, bár a hazai fölénytöl és egy vendégkapufától eltekintve nem forogtak veszélyben a kapuk, így sajnos gól nélküli döntetlennel ért véget a meccs. Pedig jó lett volna egy-két gólt és gólörömöt látni!
A teljesség kedvéért megemlítendö, hogy hazai tábor gyanánt a felezövonal magasságában néhány idösebb fazon ült a lépcsön, akik elvétve néhány rövid, egyszerü hangzású bíztatást eresztettek el. Az egyik néha hangra bírta az elötte heverö dobot is, de összességében nagyon harmatos volt az, amit szurkolás címszó alatt nyújtottak.
Összességében a két és fél hét legkellemesebb meglepetése és a leghangulatosabb meccse volt ezutóbbi, melyre önszántunkból valószinüleg soha nem utaztunk volna el. Maximális tisztelet a BKV Elöre 5 Vikingjének, mert a létszámuk dacára nagyon jó szurkolást nyomtak és maradandó élményt nyújtottak! Sok tábor, amelyik rinyál, mert nincsen elég embere és kifogásokba menekül, ha a szurkolás minösége és hangereje elmarad a lehetöségeitöl, példát vehetne róluk! Náluk az 5 ember úgy szurkolt, mint nálunk 50!
Írta: Egy Dresdener SC szurkoló Fordította: VikinGergö
|