Az előző cikkemben egy szegedi túra élményét elevenítettem fel, most szintén az alsó-Tisza partjára vezető út élményeit szeretném megosztani a nagyérdeművel.
A történet az előző napon már kezdetét vette. A délelőtti órákba már Mátyásföldön alapoztuk az este hangulatát egy soron lévő Ikarus meccs keretében. Kora délután autóba szálltunk és irány a maglódi „birtokunkra” és születésnapomat ünnepeltük egy bográcsozás keretében. Előkerült ott jó szurkolói szokás szerint minden ami szem szájnak ingere… A kerítésen a természetesen a Viking 10 m-es drapija  feszített. A mulatozás hevébe még egy raktáron lévő füst is működésbe lendült. Ami feladata bevégzése után a szomszéd kertjében landolt gazdája „örömére”. Hajnali 4-5 tájban ért véget a dínom-dánom már, aki eddig bírta a strapát. Végül is ketten vállalkoztunk a másnapi feladatra ,hogy két órányi mély álom után nyakunkba vegyük az országot és csapatunk meccsén ott legyünk a déli végeken. Mondanom sem kell nem sikerült az ébredés az utolsó vonat is útnak indult már a busz is elérhetetlennek tűnt. Más választásunk nem volt pénzt és másnaposságot félretéve kocsiba ültünk. Fejenként 5-5 ezer Forintot áldoztunk az útra. Végül is fél órával a meccs előtt a stadionnál parkoltunk a járművel és gyógyító sörünket kortyolgattuk. Néhány hazaival is szóba elegyedtünk, de az idő rövidsége miatt mélyebb beszélgetés nem alakult ki, indulnunk kellett a szektorba. Itt csatlakozott hozzánk egy Szegeden tanuló Kecskeméti barátunk is így 3 fősre emelte létszámunkat. Talán negyed óra sem telt el, az izgalmasnak cseppet sem tekinthető találkozóból mikor is nekiállt zuhogni az égi áldás. Ezek után a maradék kedvünk is elszállt mindennemű szurkolástól, de a hazai mag is hasonlóképp gondolta. Szünetben már a forró teát iszogattuk félig bőrig ázva. A második félidő is hasonló forgatókönyv szerint zajlott mint az első avval a különbséggel, hogy a maradék ruhadarabok is vizesek lettek aminek eddig esélye maradt a szárazságra. Az eső mértékét bemutatva még a nadrág szárán is befolyt a víz a bakancsunkba, így a hármas sípszó megváltásként ért minket. Gyors pakolás és irány a jármű csutkára a fűtés és irány a főváros. Hálát adtunk az istennek, hogy lefelé nem értük el a vonatot mert akkor még másfél óra fagyoskodás várt volna ránk. A hazaúton született meg az a szlogen, hogy ez aztán Mentalita Viking teljesítmény volt. Egy rövid kitérőt még tettünk Kecskemét városa felé megköszöntük barátunknak a segítséget. Ezek után meg sem álltunk hazáig. Otthon egy kiadós forró fürdéssel regeneráltuk átázott porcikánkat és bizakodva tekintettünk a hátralévő fordulókra, bíztunk a kedvezőbb időjárásban.

Sanyi-Hungaria