Szombat délben volt megbeszélve az indulás, amit szokásunktól eltérően most sikerült is betartani. Két autóval indultunk neki egy mindent eldöntő meccsre a Borsodi sör falujára, Bőcsre. Csoportunk egésze komolyan vette a tétet, mert szinte minden hadra fogható ember megjelent, sőt még egy kaposvári barátunk is támogatott minket. A két autóval az M3-as autópályán volt megbeszélve a találkozó nem sokkal Gödöllő után, ahova menetrendszerűen meg is érkeztünk. Gyorsan üdvözöltük egymást és indultunk is, mert ekkor derült ki, hogy a piróvásárlásra csak háromig van lehetőség. Ennek szellemében faltuk a km-eket, nem tarkítottuk túl sűrűn megállókkal az utat. Füzesabony táján volt egy nagyobb pihenő, ott mindenki elvégezte, amire szüksége volt. A Viking-had itt kettévált, az egyik autó egyenest Bőcsre, mi egy kis kerülővel Miskolcra vettük az irányt. Gyorsan beszereztük a látványelemet, majd nyílegyenesen Bőcsre vettük az irányt.

Társaink már egy útszéli krimóban mulatták az időt. Ekkor mesélték, hogy útközben beiktattak egy megállót a Muhi csata helyszínén és titkon reménykedtünk csapatunknak nem ilyen csúfos elvérzése lesz, mint elődeinknek. Kb. két órát iszogattunk az említett ivóban, majd a pályának nevezett legelő felé vettük az irányt, ahol már pár éve jártunk, de az idő múlása semmit sem segített a komfortosabb meccsnézésben, mivel még mindig egyetlen egy kiépített lelátó sincs a korláton innen. A meccsen sok BKV-szurkoló és -szimpatizáns jelent meg, ott volt mindenki akinek igazán fontos az Előre sorsa. Belépésnél jegyre nem volt szükség, mivel ingyenes volt a mérkőzés és még így is kb. az 1/3 nézőszámot is a Pestről érkezők tették ki. Úgy látszik van még nálunk is kevesebb nézővel rendelkező csapat az NBII-ben. Furcsa volt, hogy az ingyenesség ellenére is voltak, akik a palánkon át nézték a mérkőzést.
Belépésnél csak a sörösüvegek bevitele elé gördítettek akadályt. Az fel sem tűnt, hogy a honunk alatt figyel egy szatyornyi tűz. Gyorsan kipakoltuk a megszokott, mára ütött-kopottá vált idegenbeli drapinkat, majd vártuk a bevonuló játékosokat, akiket négy tűz begyújtásával és hangos biztatással köszöntöttük. Nagy tétje volt a mérkőzésnek, mivel kiesésünk esetén a labdarúgószakosztály megszüntetését helyezték kilátásba. Ennek fényében teljes hangerővel és folyamatossággal biztattuk csapatunkat, amely a meccs súlyához méltóan küzdött, bár sok gólszerzési lehetőség nem adódott egyik oldalon sem, és ha mégis, azok kimaradtak.

A szünetben ízelítőt adtunk, miként fociznak a szurkolók és három a három ellen sálakkal kijelölt kapukra 5-1 arányban nyert a lelkesebb Viking csapat. A pihenés után kaptuk a telefont, hogy a kecskeméti csapat bajnokhoz méltóan már 2-0-ra vezet vetélytársunk, az Orosháza, ellen Ez kicsit megnyugtatott minket, de a levegőben lógott, hogy ha gólt kapunk, a mennyből a pokolba vezet az út. Nem is kellett senkit szurkolásra buzdítani, jöttek sorban a nóták, csattantak a tenyerek, hajtottuk ELŐRE a csapatot. A másik meccsen kezdett eldőlni a mérkőzés sorsa. Nekünk a cél elérése érdekében már csak az eredmény megtartása volt fontos, hogy kivívjuk az újabb évnyi NBII-es szereplést. A záró sípszó hatalmas megkönnyebülést hozott játékosnak szurkolónak egyaránt és az esti félhomályban maradék két tüzünk is begyújtásra került. Reméljük, fénye bejárta az országot, hogy ősztől ismét számolni kell a BKV Előrével és szurkolóival minden helyszínen.
Kezdetét vette az ünneplés a pályán ölelkezés, együtt éneklés a csapattal. Valami feledhetetlen érzés volt, nagyobb öröm volt ez számomra, mint 2001-ben a bajnoki arany. Visszavonuló csapatkapitányunkat, Varga Attilát a levegőben dobálták. Megérdemelte, mert 39-évesen sok köszönhető neki. Sikeres edzői pályafutást kívánunk neki az utánpótláscsapatnál!
Lassan pakoltunk és énekelve vonultunk az autókhoz. Kis létszámcserék következtek, mert páran mindenképp meg akartuk várni a csapatot egy taps és pár szó erejéig. A másik autó sietősre vette a figurát. Lassan szép óvatosan mi is indultunk. Egy benzinkutat gyorsan az elején beiktattunk, ahol már egy autónyi szurkoló békésen evett. Mi is kirendeltük kolbászunkat. Eszegettük, amikor beérkeznek a játékosok is. Mintha meglett volna beszélve. A döbbenet és a röhögőgörcs, akkor kapott el minket mikor a sietős társaink jöttek be… Az oltás ugye nem maradhatott el, gyorsan távoztak is. A csapat is szedelőzködött lassan mi is indultunk, de előbb kiporcióztuk az akciós termékeket. Útközben még pár megálló be lett iktatva, ahol is egyszer jött az égi szikra, hogy felejthetetlenné kell tenni a hétvégét. Mivel másnapra be volt iktatva a siófoki ifimeccs ill. a Kaposvár utolsó hazaija is, kitaláltunk, miért ne mehetnénk egyből a Balaton-partra. Mind a négyen díjaztuk az ötletet, mivel pár órát aludni úgyse sok értelme lett volna. De ez már a következő fejezet…

Sanyi-Hungaria