A Bécsi túrára kora reggel indultunk el az autós túráknál szokásos Stefániai benzinkúttól,hogy legyen idő a városnézésre,meg nem utolsó sorban italozásra. A határig tempósan haladva értünk a határhoz,ahhoz képest hogy írták az újságok, hogy az EB miatt fokozott lesz az ellenőrzés,még személyit se kértek,a határőr intett,hogy haladjunk,és már kaptuk is az sms-t,hogy ,, Welcome to Austria ".Ott egy benzinkútnál vettünk egy várostérképet, majd megálltunk egy parknál tájékozódni, fényképezkedni. Megállapítottuk sikeresen,hogy kb. három újnyira vagyunk a térképen a stadiontól, így kis kavarodással,de megtaláltuk, egy vidámpark szomszédságában lévő, Ernst Happel?stadiont. Ovális, olaszos kinézetnek látszott kívülről. Két Osztrák rendőr mindjárt meg is talált minket, hogy parkoljunk normálisan. Kb. dél felé értünk ki Bécsbe, akkor még csak lézengtek az emberek, egy-két ajándéktárgy árus,  meg persze jegyüzér hirdette a ticketet, fel is vetődött az ötlet, hogy a muksó ,,aludhatna egyet" mi lenne, ha szereznénk jegyet, igen alacsony kamatra:). Mivel nagyon élet nem volt a stadionnál, elhatároztuk, hogy bemegyünk a városba, vettünk is metrójegyet, valaki egész napos jegyet vásárolt, valaki csak egy útra, kisebb megszakításokkal mindig:). A belvárosba érve igazi karneváli hangulat fogadott minket, a németek voltak ott főleg, énekeltek, zászlót lengettek, ittak, trombitáltak, ott már több ajándéktárgy árus kínálta a portékáit, be is szereztünk néhány sálat, picit letapostuk a tíz eurós árat a sálért nyolcra, én hatra szerettem volna, de az árus úgy gondolta, hogy böfögjünk fel még két eurót. Ezután egy olcsóbb boltot kerestünk, az egyikben vettünk két-három sört, de nem találtuk elég olcsónak, meg azt hittük a kávéscsészén lévő euró borravalóra, hogy nekünk hagyták ott, így nem voltunk túl népszerűek, a kiszolgáló hölgynek, így kerestünk egy másik helyet. Amúgy a fél várost bejártuk, megnéztünk egy templomot, ilyen bazilika szerű épületet, néhány teret, tornyos épületet, az egyik ilyen helyen jópofa volt, hogy az összes EB résztvevő ország futball cipője volt megformázva ott, nagyon tetszetős volt a látvány. Kora este úgy döntöttünk, jó lenne a stadionhoz közeli helyhez letáborozni, így elmetróztunk a közeli Duna-parthoz, egy kis mártózásra. A metró Bécsben elég kacifántos, szinte mindegyik keresztezi mindegyiket, mellesleg ott hat fajta van. A parton történt egy kis affér, vettünk három sört, egy töröktől? és hat euróból nem akart visszaadni, pedig 1.50 volt a sör, nem akart felköhögni még 1.50-et, már majdnem az volt, hogy akkor ,,köhögtessük meg" a parasztot, de aztán ilyen apróságért nem akartuk, hogy ,,meghúzódjon valamink". A Duna egyébként itt egyáltalán nem mocskos, nyugodtan belemehet akárki akármikor, egyébként az egész ország így teljesen más dimenzió, nincs szemét, hajléktalan, kisebbség elenyésző, nyugodtak az emberek, nincs az a rohanás, az autósok átengedtek a zebrán minket, nem dudálják le egymást az úton, szóval kicsit már hiányoltuk is az otthon megszokott ,,primóságokat":) . 

Szép lassan közeledett a kezdési időpont, így elindultunk a stadion felé a kivetítőhöz, útközben nyugtatni próbáltuk két köpködése közt a sörárus révén megkárosított társunkat, több-kevesebb sikerrel. A stadionnál már érződött a tumultuózus, a jegyüzér hiénák is ott keringtek a tömeg körül, hirdették a tickettjeiket, kb. félmillió forintnak megfelelő euróért. Állítólag az üzér is ember. Az első meghökkenés akkor ért minket, amikor a meccs előtt kb. tíz perccel írták ki a kivetítőre, hogy ott nem adják a meccset, nyílván üzleti érdekű megfontolásból, menjenek csak az emberek a szurkolói zónába, igyanak öt euróért egy pohár sört. A második félidőre így már be is estünk, na nem a stadionba engedtek be a második félidőre, mielőtt bárki hülyének nézne, hanem a szurkolói zónába, ugyanis ott meg ,,full hause party" volt szinte az összes ilyen blokkban, egy helyen engedtek be csupán az ottani ,,squardess"-ek, így madártávlatból, de bentről néztük végig a meccset. Kicsit csodálkoztam a Spanyolok gólja után, hogy mennyire visszafogott népek, semmi ujjongás, csak tapsoltak, olléztak egyet, aztán mintha mi sem történt volna, nézték tovább a meccset. Amúgy a németek és a spanyolok egész nap normálisak voltak, egymással közösen ittak, énekeltek, incidensnek, bármi jellegű botránynak nyoma sem volt. A meccs vége felé valaki a szurkolói zónában begyújtott egy füstbombát, ami egész jól dolgozott, percekig nem láttuk a kivetítőt. Jól mutatott, de értelme nem sok volt. A végén a spanyolok örülhettek, énekelhették, hogy Auf viedersehen, meg vi va espanya, champiooone, stb skandallumokat. Mi a végén kisebb nagyobb kavarodás után megtaláltuk egymást, és lassan araszolva, de kiértünk az autópályára, rengeteg tapasztalattal gazdagabban, holtfáradtan értünk szinte reggelre haza.

Budó