Utánpótlás EB Elődöntő, Plzen /'08.VII.23./
Olaszország-Magyarország
Miután biztossá vált, hogy továbbjutunk a csoportból, rögtön elkezdhettünk gondolkodni, hogy melyik hátralévő meccsre látogassunk ki. Választásunk végül a szerdai elődöntőre esett, mert úgy gondoltuk az utolsó tétnélküli csoportmeccsre már felesleges lenne kiutaznunk. Ezúttal 4-en gondoltuk úgy, hogy tiszteletünket tesszük Pilzenbe, és mi is megpróbáljuk kiszurkolni a győzelmet. Egy 50 fős busszal indultunk útnak (kis késéssel, mert valakiknek fontosabb volt hogy alkoholt vegyenek az útra, mint időben odaérni a találkahelyre ), amit szokás szerint a Cooltura indított, ám az eddigi utazásainkkal ellentétben teljesen más összetételben: mindössze 7-8 igazi szurkoló foglalt helyet a buszon a többiekről jobb nem is szót ejteni... A járgányunk viszont sokkal jobb állapotban volt, mint a tavalyi lengyel túrán megismert csotrogány.
Az út a szokásos italozással, sztorizgatással telt több megállóval tarkítva. A legtöbb szó természetesen a régi meccsekről, egy esetleges döntőről na meg persze a jövőre esedékes egyiptomi U20-as Vb-ről esett, ahol a magyar csapat is részt vesz és ahova talán mi is eljuthatunk. A busz nem haladt valami tempósan, persze ezt az utazóközönség sem segítette, mivel többeknek nehezére esett felfogni, hogy a 10 perces megálló az nem 20 perc. Brono környékén találkoztunk az egyik Nemzeti Sport által indított busszal, ami inkább egy nyugdíjas kirándulásnak tünt, mintsem szurkolókkal teli járatnak. Kiváncsi lennék ezek az emberek közül ki vállalta volna az utazást a saját költségén. E tájban történt az a beszólás is amit azóta is gyakran emlegetünk. Az egyik "hisztis picsa" nehezményezte a sürű pisiszüneteket, és hangosan az utasok tudtára adta, ha nem csipkedjük magunkat, akkor ő bizony panaszt fog tenni a Coolturánál, és lesz majd akkor nemulass! Mondjuk azon egy kicsit megsértődött, amikor egy ilyen komoly fenyegetés hallatán a fél busz hatalmas röhögésben tört ki. Majd durcásan a fejünkhöz vágta, hogy ő itten aztán nem akárki, mert neki az egyik haverja játszik a magyar csapatban, és ő csak miatta utazott eddig, és ő az igazi szurkoló. Mit mondjak nem igazán sikerült minket meggyőznie, a röhögőgörcsöt viszont annál inkább kihozta belőlünk. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek szinezték 10 órás utunkat, de végül csak megérkeztünk 1 órával a meccs kezdete előtt.
Miután bejutottunk a stadionba, és kiraktuk a drapinkat szinte kezdődött is az összecsapás. Örömmel néztünk körül, mivel a 3000 néző túlnyomó többsége hazánkfia volt olaszokkal csak elvétve találkoztunk. A meccsen végig nagyszerű hangulat uralkodott, szinte 90 percen keresztűl több százan bíztatták a csapatunkat, a hangosbemondó meg 10 percenként könyörgött a nagyérdeműnek, hogy nem kéne a korláton állni, mert szerinte az veszélyes. Nem igazán törődött vele senki, nekünk viszont volt egy kisebb afférunk. Amikor Sanyi lentről a lelátót fotózta, az egyik faszinak nem tetszett, hogy valószínű ő is rajta lesz a képeken, és biztos ez alapján fogják elvinni, mert ő is a korláton állt. Sérelmét káromkodva meg is osztotta fotósunkkal, ami meg nekünk nem tetszett. Egyikünk hamar el is küldte melegebb éghajlatra, és megkérte hogy kussoljon el. Közben a pályán zajlottak az események, ahol a fiúk szépen helytálltak, de végül 1 góllal alulmaradtak. Ha a helyzeteket berúgjuk, akkor simán nyerhettünk volna, de a bronz is szépen csillog. A vereség ellenére (az egész tornát figyelembe véve) az emberek büszkén skandálták hogy: VAN CSAPATUNK! Lefújás után kölcsönösen megtapsoltuk egymást a csapattal, majd néhányan egy közeli kocsmába ültünk be pár sörre. Kb másfél óra után Pilsner korsókkal a kezünkben angolosan távoztunk, és visszasétáltunk a buszunkhoz, ahol még fél órát kellett tétlenkednünk, mivel néhány hülyegyerek nem volt képes időben visszajönni.
A visszaúton az említett figurák erre még rátettek egy lapáttal, mert a busz hátuljában ordítoztak és énekeltek, miközben a többiek aludtak volna. Amikor valaki rájuk szólt, hogy fogják be, még ők voltak megsértődve, persze a zajongást folytatták. Végül néhányan megkértük az út szervezőjét (miközben valószínű egyesek a Coolturának címzett panaszleveleket fogalmazták), hogy állítsa meg a buszt, mert néhányan szeretnének "elbeszélgetni" a lázadókkal. Erre végre abbahagyták gusztustalan viselkedésüket. Ezután már nem történt semmi érdekes, csak a benzinkutasok szomorkodtak megállóinknál . Reggel 6 óra körül érkeztünk vissza a Felvonulás Térre. Nagyszerű 24 óra volt, örölünk ha csak utánpótlásszinten is, de mi is ott lehettünk egy Európa Bajnokságon.
Ha nem így lenne, akkor biztos hogy panaszt tennénk a Coolturánál...
HáZé
|