Az indulás előtt újfent azzal kellett szembesülnünk, hogy a brigád nagy része szarik a meccsre, inkább más, számára fontosabb program után nézett.... Azért így is bevállaltuk hárman a csoportból a túrát, plusz velünk tartott még másik négy ember is, így két autóval, heten nekivágtunk a mintegy nyolcvan kilométerre levő Jászberénynek. Egy maglódi benzinkútnál találkozott a társaság, egy gyors sör elfogyasztása után már robogtunk is a cél felé, azaz a mi autónk csak szép komótosan haladt, míg a szakállas viking autóját szem elől tévesztettük. Nem tudom, hogy hova a faszba sietett, hiszen volt a meccskezdésig még majd három óránk.  Azért előbb-utóbb mi is leértünk, majd megkezdtük a stadion keresgélését, mivel a mi utasaink közül még senki sem járt meccsen Jászberényben. Az első utunkba eső kocsmában rögtön el is mondták, hogy merre tovább, sőt az egyik úriembertől kerékpáros felvezetést kaptunk a stadionig. Szinte egy időben érkeztünk a csapattal, és azonnal jeleztük igényünket a potyabelépőkre, amit ezúttal nem kaptunk, mert beosontunk a csapattal a pályára, illetve az éppen nyitó büfébe. A meccskezdetig hátralévő majd két órát sörözgetéssel, és beszélgetéssel töltöttük, majd kivonultunk a lelátó legtávolabbi zugába, és vad meccsnézésbe kezdtünk. Szurkolni sajnos most sem szurkoltunk, pedig a csapat elég elfogadhatóan játszott, és a vezetést is megszereztük. Igaz túl sokáig nem örülhettünk, mert a második félidő elején egyenlítettek a hazaiak, és maradt is a döntetlen a meccs végéig. Közben odajött hozzánk beszélgetni a jászberényi ultraélet egyik jeles képviselője, vele váltottunk néhány szót az éppen aktuális dolgokról, és megtudtunk néhány dolgot arról, hogy miért lett tele a tökük a berényi futballal. A meccs végén a csapatunk kijött megköszönni a jelenlétünket, majd távoztunk a stadionból. A  parkolóban beszélgettünk még vagy fél órát a már említett jászberényi úrral és haverjaival, majd távoztunk. Az egyik autónk Budapestet vette célba, a másik pedig Hatvant. Történt ugyanis, hogy az egyik utasunknak halaszthatatlan dolga volt a meccs után Bátonyterenyén, és kivittük őt a hatvani vasútállomásra. Itt jött a feketeleves, miután kiderült, hogy elment a vonatja... Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egye fene, megyünk  mi is Bátonyba, igaz előtte egy benzinkúton még vettünk még néhány sört a nem túl hosszú útra. Rövid utazás után elértük a célt, ami persze ott is egy kocsma volt. Kiraktuk a gyereket, bevertünk néhány italt, majd indultunk is Bp-re, ahová éjfél körül értünk vissza. Egy újabb fasza túrán vagyunk túl, bár indulás előtt nem tűnt annak, sajnálhatja aki nemjött.