Jó előjelekkel indult az utazásunk a Dunakanyarba. Tudtuk, hogy szép számban fogunk végre összejönni és ez jótékony hatással lesz a hangulatra is. Tűzzel, füsttel, rudasokkal készültünk. Több hullámban és több utazási alternatívával vágtunk neki az útnak. A mi brigádunk már reggel 8 előtt gyülekezett a Deák téren. Itt várt már két Fehérvári barátunk is. A hajóállomásra - mivel most először viking módjára hajóra szálltunk- érkezvén azt tapasztaltuk, hogy négy társunk még sehol és pár perc múlva indul is a járat. Fogtuk megvettük a jegyet és azon lamentáltunk, miként tarthatjuk a kikötőbe tovább a hajót, ha társaink nem érkeznének meg. Erre végül is nem került sor, mert az utolsó pillanatban, de beestek. Kezdetét vette történetünk első hajós utazása, beszélgetéssel fényképészkedéssel és az elmaradhatatlan sörözéssel telt az út. Persze némi plusz derültséget okozott a napfényes délelőttbe, a barnábbik fajta magyar állampolgárságú utastársaink primitívsége. Kb. tíz és féltizenegy tájban kötöttünk ki a Dunakanyar fővárosában, ahol gyors fénykép és egy-két hűsítő sör a part menti sörözőben. Lassan útnak indultunk a stadion felé persze nem bírtam ki, hogy meg ne fürödjek a Dunában. Fél úton még megálltunk pihenni. Majd a végállomás már a pálya volt. Ott csatlakoztak hozzánk az autóval érkező társaink és a vonattal érkező kaposvári barátaink első hulláma. Büfélátogatás után elfoglaltunk szokott helyünket és elkezdtük feldíszíteni a szektort. Az alsó kerítésre csoportunk vászna és a Fehérvári United Ultras drapija került a fölsőre kisebb drapik. A meccs kezdetén füst és tüzek gyulladtak mutatván, hogy ma itt nem lesz csendes a viking szektora. A Váciak gyors gólja se vetette vissza a brigádot. Szinte folyamatosan szóltak a dalok, csak kisebb kihagyások voltak. A mostani körülményekhez képest nagyon jónak mondható. A csapat az egyenlítést is megszerezte. A második félidőben folyamatosan gyulladtak a tüzek és a füstök, igyekeztünk belehajszolni csapatunkat a győzelembe. Ezek közben rövid szóváltás alakult ki a mellettünk helyet foglaló Riverside tagjaival , de ennél komolyabb nem alakult ki a rendezők hathatós közbelépése következtében. A kanyarban helyet foglaló Dunakanyar Ultrái a meccs folyamán néha biztatták csak sajátjaikat.
Sajnos az eredmény már nem változott. A meccs végén a játékosok kijöttek megköszönni a szurkolást és látszott rajtuk, hogy csalódottak a győzelem elmaradása miatt. Lassan összepakoltunk és a büfé felé vettük az irányt egy jó ideig ott voltunk, majd az Alsóvárosi állomás felé vettük az irányt az autós brigád meg Pest felé.
Sokat nem kellett várnunk jött is a járat addig is egy kutyát „itattunk” le. Sokat nem utaztunk együtt, mikor is dohányzó kocsit alakítottunk ki, de ekkor vettük észre, hogy egy táskát elhagytunk. 3-an elköszöntünk a többiektől és visszamentünk. Leszállás után a Felső Gödi állomáson a kocsmába volt némi szóváltás a helyi etnikával, de komolyabb nem történt. Végül némi telefonálás után kiderítettük, hogy a táska a pálya büféjében maradt így kisebb séta és pár vonattal később indulhattunk társaink után. Mindezek után említésre méltó esemény már nem történt. Idén is remek túrán vagyunk túl a Dunakanyarban, ennél rosszabb túránk soha ne legyen. Köszönet megmaradt barátainknak, hogy hozzájárultak ehhez a remek naphoz, hogy így zárulhatott.
Jövő héten a már rangadónak számító meccsen újabb hasonló alakítás kéne a brigádnak az ESMTK ellen. Remélem ez a váci túra adott némi lendületet a brigádnak és újabb terveket lehet szövögetni és remek hangulatú légkört varázsolunk a lelátóról, és BKV-s gólokban és győzelmekben gazdag idény vár ránk.

Sanyi-Hungaria

-gz-