Amikor megtudtuk a Vb selejtezők sorsolását, a csoportból többen is elhatároztuk, hogy ahova lehetőségeink engedik mi is elkísérjük a válogatottat. Ezt a svéd túrát már februárban elkezdtük szervezni, de egy idő után ellaposodott a dolog. Végül egy hónappal a meccs előtt merült fel egy újabb lehetőség, de abból sem lett semmi. Már kezdtünk lemondani a túráról, de csak sikerült találnunk kettőnknek elérhető áron egy megoldást. Ez a "megoldás" 50ezer forintunkba került, ami tartalmazta a repülőjegyet, a két éjszaka szállást és a meccsbelépőt.
kedden délelőtt Ferihegyen találkoztunk néhány kispesti, békéscsabai, diósgyőri szurkolóval, és velük vágtunk neki a 2 órás útnak Svédország felé. A rövid út alatt egy összehányt szék, és a légikisasszonyok bunkósága okozott köreinkben derültséget. Mikor leszálltunk még várt ránk egy 80 perces buszút Stockholmig, amit beszélgetéssel töltöttünk. Megérkezésünk után mi ketten pár perc után elváltunk a többiektől, és a szállásunk keresésére indultunk, amit kisebb nehézségek árán meg is találtunk. Egy kissé lehangoló volt, mivel egy (szálloda) hajó fenekén volt egy 12 ágyas kabin, és ott kaptunk 2 helyet 4 magyar, valamint 6 "külföldi" társaságában. Persze a 12 emberre mindössze 1 retyó, és 1 zuhanyzó jutott. Magyar szobatársainkat mondhatni jobban megviselték a körülmények, mi úgy voltunk vele, hogy 2 éjszakát kibírunk, és úgyse a szállás miatt jöttünk. Lepakolás után visszasétáltunk a városközpontba (a biztonság kedvéért útközben szereztünk egy doboz sört, amit az alkohol tilalom ellenére a nyílt utcán elfogyasztottunk), ahol a többiek már vártak minket. A társaság egyik fele már ekkor tökrészeg volt. Mi ketten az egyik kispesti ismerősünkkel elindultunk kaját keresni. Persze Stockholmban minden minimum háromszorosa az otthoni áraknak, ezért elég sokat kellett keresgélnünk, mire ráakadtunk egy török kebabosra, ahol viszonylag olcsón tudtunk vacsorázni. 11 körül értünk vissza "kedvenc" hajónkra, majd fürdés és alvás volt a program.
A reggeli zuhany után az "önkiszolgáló akciós" kávénknak (egyet fizet, többet kap) köszönhetően felpörögve indultunk várost nézni. Bejártuk szinte az egész belvárost- egyszerűen nem tudtunk betelni az épületek és a tenger szépségeivel, ebédelni pedig megint a törököknél sikerült. Délután találkoztunk egy 30 éve kint élő magyarral, és vele töltöttük el a meccsig hátralévő órákat. Tőle tudtuk meg hogy lehet bliccelni a metrón, így mi is ezt a megoldást választottuk az átszámolva 750 Ft-os vonaljegy helyett. A stadionnál már gyűlt a nép, na meg a rendőrök is, akik ha valakinél sört láttak, azt elvették és kiöntötték, egy kisebb pofozkodás után, pedig egy magyar szurkolót bilincsbe vezettek el. Kezdésre a lelátók majdnem megteltek, kb. 30ezer néző volt a 35ezres arénában, köztük 300 hazánkfiával. Ennek a 300 embernek a nagy része viszont a közelben dolgozott, vagy tanult, a többiek pedig egyszerű turisták voltak. Kivételt csak egy másfél tucatnyi ultra szemléletű fiatal jelentett. A vendégszektort így a válogatott meccseken megszokott hangulat jellemezte. A velünk szemben lévő hazaiak a játékosok bevonulásakor megpróbálkoztak egy gyenge koreográfiával, ami finoman fogalmazva nem jött össze. Szurkolni, pedig csak keveset szurkoltak, csak az alapzaj volt nagyobb. A pályán a csapatunk remekül helytállt, csak a második félidő első felében voltak halványabbak, fájdalom pont ekkor kaptunk 2 gólt a svédektől. A legvégén a szépítés szerencsére összejött, majd megtapsoltuk a fiúkat, és svédek gyűrűjében visszametróztunk a belvárosba, ahol egy rövid vacsora után hazamentünk. Éjfél után feküdtünk le, azaz hogy csak feküdtünk volna, de az egyik iszonyatosan horkoló "külföldi" nem hagyott minket aludni. Egyikünk épp az ágyát rázta, hogy fejezze be a koncertet, mikor a többi magyar is megérkezett... Hullarészegen. Nagy nehezen azért lecsillapodtak a kedélyek és mindenki elaludt.
Reggel összepakoltunk, és a szokásos "akciós" kávé után ismét a belváros felé vettük az irányt. Délben mentünk a buszpályaudvarra, ahol találkoztunk a többiekkel. Előtte viszont egyikünknek kisebb afférja volt egy arab takarítóval, aki nehezményezte, hogy társam nem fizette be a 10 Koronát a WC használatért. Ezután már említésre méltó esemény nem történt, a busz és a repülőút is unalmasan telt. Este 6-kor váltunk el Kőbánya Kispesten.
Nagyszerű túra volt, melyen feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. Biztos nem ez volt az utolsó. Következő állomás márciusban Albániában lesz!

HáZé