|
Kazincbarcika - BKV Előre /'08.X.4./
 Családiasra sikeredett...
Nem túl jó előjelekkel indult ez a túra. Volt, aki már a hazai meccsen, de volt aki csak pénteken közölte, hogy nem jön a soron következő idegenbeli mérkőzésre.
Maradtam egyedül a brigádból kézen fogtam barátnőmet és közöltem vele, hogy szombaton meccsre megyünk!
-A kérdése csak annyi volt: már megint hova ???
-A válaszom: Kazincbarcikára.
-Az meg, merre van ???
-Miskolctól északra…
Sok ellenkezése nem volt, mert az eddigi meccseket is mindig élvezte. Csak egy apró fennakadás volt, hogy mind a ketten éjszakások voltunk… Így maradt kemény két óránk az alvásra és indulhattunk az idény egyik leghosszabb túrájára. Természetesen az alvást egyik társunknak sikerült megzavarnia, mert arra gondolt van rajta kívül még négy elszánt szurkoló, de tévednie kellett… így ő is visszatáncolt az utazástól. Az indulás kicsit kapkodósra sikeredett mivel nem elég, hogy a harmadik ébresztésre tértünk magunkhoz még összepakolva se volt semmi. Így rohanás lett a Máriabesnyői vonatállomásra a már ekkor szemerkélő esőben. Nyéhány megálló után Aszódon bevártuk a Miskolci gyorsvonatot, amit már szakadó esőben és egykét sör társaságában tettük. A Borsodi megyeszékhelyen gyors büfé járat majd a szomszédos postán próbára tettük a szerencsénket egy sorsjegy vásárlásával. Végül is a befektetés duplán megtérült az erre szánt 200-ból 400Ft lett sajnos eltörpül a kettőnkre számított 10ezer úti költség mellett… Pár Diósgyőr szurkoló már itt hangolt a Kelet-Magyarországi rangadóra. Lassan indult is célállomásunk felé a személy vonat csak néztük a szakadó esőt és iparkodtam, hogy belülről is „elázzak” legalább úgy ahhogy a meccsen fogunk. Természetesen az állomásról induló helyi buszt lekéstük, ahogy annak és rendje és módja szerint lenni szokott mindenki fantáziájára bízom, ez miért történt…
A végeredmény kb. két kilométer gyalogút a stadionig. Persze az égi áldás folyamatosan hullott a nyakunkba, de ez még meg se kottyant… Egy rövidke bevásárlást iktattunk csak be némi sós perecért és két magyar rajzfilm sorozat DVD is megtetszett. A pályához érve idén is megkaptuk a szokásos jegyeket majd közös elhatározással a büfé felé vettük az irányt. Nagy betűkkel hirdette az alkalmi A4-es plakát, hogy forralt bor kapható. A lehetőséget több hazaival egyetemben mi sem hagytuk ki. Lassan az összecsapás is indult. Most a kapu mögül tekintettük meg a meccset, megdöbbenve tapasztaltam, hogy innen jobb a pálya belátása mint a tavalyi helyünkön oldalról. Persze a drapinkat is kitettük ázni persze a ceglédi eső nyírkossága is érezhető volt. Az eső egyre jobban szakadni kezdett a pályán inkább vizilabda meccsjelenetek voltak láthatóak. Ennek ellenére izgalmasnak mondható meccsnek voltunk tanui. Az eredmény számunkra rosszul alakult 1-0 volt oda, de szerencsére sikerült megfordítani az eredményt. Ezt egészen a 80. percig sikerült is tartani (pedig már a győzelembe reménykedtünk). A vezetésünk alatt a hazai b-közép folyamatosan csapatunkat és a fővárost gyalázta számunkra érthetetlen okokból. Már-már egy két embert számon akartam kérni, de végül is csak átkiabáltam, egy két nem ezekbe a sorokba illő mondatot…
Végül is ellenfelünk 5-6 kapura lövésből négyet kihasznált így nem a mérkőzés képének megfelelő eredmény született. Csapatunk az x-re mindenképp rászolgált remélhetőleg ezek a pontok visszajönnek majd, ha nekünk lesz szerencsénk… Lassan szedelőzködtünk is az előttünk elvonuló játékosokból 3-4 ember gondolta úgy, hogy egy kiintéssel megköszöni az eddigre bőrigázott szurkolóinak az utazást és a meccsen való minimális biztatást. Pakolás közben odalép egy helyi szurkoló és gratulál az utazáshoz és üdvözli -greenzoo-t, akitől annó sálat vásárolt, kaptunk tőle két jutalom sört is, amit utólag is megköszönünk.
A haza utat már a szomszéd buszpályaudvarról szerveztük Miskolcig kiküszöbölve a gyaloglás fáradalmait. Így csak Miskolcon várt ránk egy kis helyi buszozás. A Tiszai pályaudvaron várakozás közben meg vacsoráztunk a restiben, majd vártuk a menetrend szerűen mindig késő Rákóczi nemzetközi gyorsvonatot. Ennek a késésnek az lett az eredménye, hogy a Hatvani személyvonat csatlakozást szikeresen le is késtünk. Így volt egy óránk azon elmélkedni, hogyan értékeljük a mai napot. A vélemény egységes volt kár lett volna kihagyni és sajnálhatja, aki a mai napon se vette a fáradságot a csapattal tartani.
Sanyi-Hungaria
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
