Erre a nem túl távoli helyszínre úgy gondolta a társaság, hogy vonattal utazunk. A KÖKI-n kezdett gyülekezni a társaság, persze közben fogytak a sörök, és a jófajta házi pálesz... Miután egyenként szállingózott a brigád az állomásra, szerencsésen le is késtük a vonatot, így várhattunk még egy órát, de oda se neki, hiszen a következő szerelvénnyel is simán befutottunk Vecsésre. Az állomáson csináltunk néhány fotót, majd célba vettük a focipályát, ahol már várt ránk egy társunk, így összesen nyolcan nyomultunk be a számunkra kijelölt helyre, illetve előbb a pálya büféjébe. Miután némi italt vettünk magunkhoz, elfoglaltuk a pálya mellett a helyünket, a drapi is a helyére került. Időközben megkezdődött a meccs, és időnként, de nem folyamatosan egész tűrhetően szurkoltunk csapatunknak. Közben a lelátón helyet foglaló BKV vezetőkkel is váltottunk néhány szót, az éppen aktuális dolgokról. A csapatunkon is meglátszott végre, hogy jól esik nekik a jelenlétünk, hiszen buzdításunk közepette hatalmasat küzdöttek, igaz gólt nem tudtak rúgni, de kapni se. Lefújás után a csapatunkat vastapsal köszöntöttük,  szinte minden játékosunk kijött megköszönni a jelenlétünket, majd pakolászni kezdtünk. Ekkor jött a "fekete" leves, hiszen az egyik emberünk, miután elég sűrűn belekóstolt a már előbb említett házi pálinkába, képtelen volt talpra állni. Ezért kissé elidőztünk még a lelátón, megvártuk,míg az említett úriember valamennyire erőre kap, és ezután útnak indultunk. A brigád egy része belevetette magát a budapesti éjszakába, a többiek pedig ehúzták a csíkot haza. Elmondhatjuk, hogy a kis távolság ellenére remek túrán van túl a társaság, minden fasza volt, csupán a csapat nem tudott sajnos nyerni, de ezúttal ez sem volt baj.

Ha minden a terveknek megfelelően aklakul, az idei utolsó idegenbeli meccsünkre Bőcsre sikerül buszos utat szervezni, busz van, csak sofőr kellene...

-greenzoo-