Besztercebánya - Dunaszerdahely /'08.XI.22./
Szlovák - Magyar egy bajnoki keretében...
Még vége se volt a bajnokságunknak már az mozgatta csoportunk tagjait mit kezdünk magunkkal az elkövetkezendő jó két és fél hónap bajnoki szünetében. A hetekkel ezelőtt lejátszott Dunaszerdahely – Slovan Bratislava (amin egy társunk jelen volt) meccs eseményei eléggé felkavarták a magyar szurkolói társadalmat, így egyértelműen kínálkozott a lehetőség egy DAC meccs meglátogatására. Még két forduló hátravolt a”szlovák” első osztály küzdelmeiből egy idegenbeli és egy hazai mérkőzés. A tót labdarúgó szövetség a Szerdahelyi csapatnak két hazai mérkőzésére zárt kapus összecsapást rendelt el. Egy lehetőség volt, irány az ősi Felvidéki iparváros Besztercebánya. Agyon nem lett szervezve az utazás hisz arra már jártunk évekkel ezelőtt mikor Lengyelországba utaztunk a válogatottal, csak az esetleges „nehezített” gúnyhatár átlépés réme aggasztott minket kicsit. A túra szervezése az előző esti körbe telefonálással le is volt zárva, hárman bólintottunk rá a távolinak nem mondható kb. 200 Km-es helyszínnek. Reggel 8 órára kitűzött indulás, szokásunkhoz híven kicsit csúszott, de aggodalom ezúttal nem volt hisz idő bőven volt a két órai meccs kezdéshez. Az Ipoly parti határőr bódét hamar elértük csak legtöbbet megállni kívánkozó társunk vágyai okoztak némi színt az egyre borongósabb időben. A szállingózó hóesésben a helyszínen csak egy pénzváltó bódét és benne egy idősebb nénikét találtunk, határőrnek vagy rendőrnek nyoma sem volt nyitott sorompók várták, hogy folytathassuk utunk. Hamarosan elértük Zólyom városát itt némi tanácstalanság volt bennünk, mivel kiakartuk kerülni a fizetős autó utat mivel 20 Km-es útért nem váltunk 7 napos matricát mintegy 1300 Ft-ért. A belváros kikerülésével könnyedén megtaláltuk az útiránynak választott mellékutat. Vészesen fogytak a kilométerek csak az egyre sűrűsödő rövidebb megállók tolták feljebb a vérnyomásom. A célállomás elérése már ennek ellenére se váratott sokat magára csak feltűnt a Bestercebánya városát jelző Banska Bystrica tábla. Evvel egy időben a hó is szakadni kezdett és a hőmérséklet is 0 fok alá csökkent. Gyorsan nekiláttunk keresni a Dukla stadionját kb. tudtuk melyik részen kell keresni, mégis kavarogtunk eleget. Végül meg pillantottuk a reflektorokat a parkoló felé vettük az irány és felmértük a terepet szinte csak a fekete ruhás rendfenntartók voltak jelen. Meglátogattuk a szomszédos Slovnaft (Mol) benzinkutat, természetesen WC számunkra nem volt. Nézelődtünk még pár percet és érdeklődtünk az irányító rendőröktől, merre van a vendég rész. Semmi perc alatt előkerült egy magyar egyenruhás is normálisan a számunkra kijelölt parkoló felé irányított. Időnk a meccsig még ekkor is volt bőven, de hamarosan befutott rendőri felvezetéssel a Szerdahelyiek négy busza. A buszokból zengtek a DAC nóták semmi perc alatt minden sárga kék lett. Megvettük gyorsan a 80 koronás (720 Ft) jegyeket és mentünk a bejárat felé. Alapos motozáson estünk át. Egy ember testesítette meg a beléptető rendszert egy mobil vonalkód olvasóval. Ezek után be is léptünk a szinte üresen kongó stadionba. A meccs kezdetén is szinte csak a vendég szektor 250-300 magyarja jelezte, hogy itt bizony foci meccs lesz. A szemközti oldalon egy 30-40 fős mag képezte a hazai brigádot, ezen kívül csak elszórva lézengtek az emberek. Sokat mondok, ha 6-800 néző jelen volt vendégekkel együtt. A pálya tiszta hó szinte játékra alkalmatlan. A tábor a Magyar Himnusz eléneklésével kezdte, majd a pályára lépő DAC játékosokat kitörő lelkesedés fogadta. Végig zúgott a Hajrá DAC a ria-ria Hungária az itthon vagyunk és a különböző könnyen megtanulható nóták. Persze a szlovákok is kapták a fricskát (Banska huligans ha-ha-ha meg a 30-an vagytok vitte a prímet). A labdarúgó szövetség is megkapta a szóbeli üzenetet. A második félidőre mindenki kockára fagyott, a reflektorok is bekapcsolódtak. A hazai tótoknál előkerültek a rudas zászlók füstök és tüzek. A hangerővel nem tudták felvenni a versenyt. Mikor a DAC-tábor bele lendült zengett a környék. A meccs lefújásával az eredményjelző változatlan maradt, így itt egy pont ott egy pont és következett az ünneplés olézás pacsizás minden volt. Végezetül ismét a Himmnusszal zárult a kora délután. Gyorsan a kocsiba ültünk, mert eléggé kezdett lefagyni az út és nyári tükör radiál gumival felszerelt autónk igencsak korcsolya pályán érezte magát. Elaraszolva a buszra várakozó Szerdahelyiek közt gyorsan kiderült, hogy a Csonka országba igyekezünk pedig elöl hóval fedett rendszámtáblánk volt. Gyors tisztításba részesültünk lámpa és rendszám ügyileg valaki még fényképen is megörökített minket, tapsolás és integetés közepette hagytuk el araszolva a helyszínt. Egy közeli Tesco wc-jét is megtiszteltük, majd kis keringés a városba a helyes út megtalálása érdekében. Lassan óvatosan fogytak a Km-ek helyenként 40-60 Km/h60 km sebességgel, ha merészkedtünk 80-al menni már száguldoztunk. Zólyomban ismét kis kavarodás, tankolás mintegy 150 Ft-nak megfelelő koronáért literjét a gáznak majd a maradék 60 Km megtétele után ismét tankolás az olcsó itt már 160 Ft-os üzemanyagból. Így szinte 2000 Ft alatt kijött fejenként az utazás és egy újabb élménnyel gazdagabban.
Reméljük az utolsó hazai meccsükre feloldják a zártkaput és akkor mi is ott leszünk a Dubnica ellen.
Addig is KITARTÁS Felvidéki testvéreinknek
Sanyi-Hungaria
|