Végre elkezdődött az idény. Csoportunk első tavaszi állomása egyből egy idegenbeli helyszín volt: Békéscsaba. Nagyon vártuk a túra napját, mivel volt, aki még soha,és volt aki 6-7 éve nem járt a békési megye székhelyen. Az indulás ezúttal, mindössze tíz perc késéssel indult, a sok megállás miatt mégis a vége elég sietős lett. Kb. 10 óra tájban indultunk el,a Gödöllő-Békásmegyer-Maglód útvonalon állt össze a 4 fős létszám. Szinte az első útba eső közértnél meg is kellett állni kis muníció vásárlás céljából. Spanyolországból frissen hazatért társunk gondolt mindenkire lelkiismeretesen kit üdítővel, kit sörrel vendégelt meg… Az egészben mindössze csak az volt a bökkenő, hogy lejárt szavatosságú termékek voltak… Sebaj volt ilyenbe szándékosan is már részünk, senki nem halt még bele. Az út során hallhattunk spanyolországi élménybeszámolót, az élet nagy dolgai is ki lettek beszélve és a férfi-nő kapcsolatokról alkotott vélemények is kimerítettek vagy egy órát. Az idő egyre jobban fogyott, mint a hátralevő km-ek. Így egyre valószínűbb volt a meccskezdésre való beesés. Gyulára hazaköltözött barátunkkal megbeszélt meccs előtti sörözés is a szünetre maradt. A stadionhoz érkezvén kiugrottunk a kocsiból, mert percekkel a meccs kezdete előtt voltunk és még a jegyeket is át kellett venni. Egyik társunk épp könnyített magán, mikor is a „jóóóónapot kííííívánok!” felszólításra lett figyelmes. A vigyorgó közeg arcán tisztán látszott az elégedettség, hogy megmutatta miként kell egy „bűncselekményt” méltóképen „megjutalmazni”! Tízezer forint helyszíni bírságot szabtak ki társunkra. –Máshol 80-100 Ft-ért szoktam ezt megtenni… volt a reakció. Alig telt el negyed óra a meccsből máris a hazaiak vezettek, rajtunk inkább a beszélgetés lett úrrá régen látott barátunkkal, mint a meccsláz. A szünetben a kocsmában folytattuk a visszaemlékezéses sztorizást. Mire visszaértünk a kocsmából már kettő-null volt oda a tudtunk nélkül… Így a második félidőben lőtt gólunkat egyenlítésnek véltük, mint utóbb kiderült meg nem adott gól volt… Pár játékos megköszönte távolról a jelenlétet, majd egy gyors tankolás után még egy sör belefért barátunkkal majd „érzékeny” búcsút vettünk tőle. Igyekezni kellett az esti Fővárosi koncertre. Időnk elég kiszámított volt, de ¾ 8 környékére a benzinkúton „landolt” a brigád, miközben még mindig élénken röhögtünk ébredező társunk aranyköpésén: „Baszd meg Ti tényleg Pestre hoztatok nem Maglódra… Vissza alszom, hátha egy jó kurva felszopna álmomból…” A végeredmény az volt, hogy a kívánt lány nem lett mellette, de hajnalig buliztunk a Rocktogonba a Zorall koncerten. Mindent összevetve rég zártunk ilyen jó túrát! Remélhetőleg a két hónap múlva esedékes következő vidéki utazás (Baktalórántháza) is hasonlóan élmény dús lesz és jó hangulatban ér véget. Addig viszont helyt kell állni a hazai és idegenbeli pesti találkozókon, és sor fog kerülni a válogatottal való túrára, Albániában.

Sanyi-Hungaria