MTK II - BKV Előre /'09.IV.26/
Csoportunkat csak a Duna választotta ketté
vasárnap délutáni mérkőzésre hárman vállaltuk az utazást. Négy órakor találkoztunk és autóba ültünk és nekivágtunk a mintegy félórás útnak. Csoportunk mintegy 10 éve nem volt bajnoki összecsapáson. Ezúttal se a hazai budafoki együtteshez hanem a pályát bérlő MTK II-höz látogattunk. Az pénztárnál rögvest bejutási gondjaink akadtak mivel a számunkra fenntartott jegyek valahogy elfogytak. Gyors telefonálás után a bejutás simán ment. A lelátó jobb oldalán foglaltunk helyet és a drapi kihelyezés után már kezdődött is az összecsapás. A mérkőzés játékvezetői elég érdekes képet mutattak míg a vezető bíró arab beütésűnek tűnt, addig az előttünk rohangáló partjelző egyenesen a banánfáról érkezett. Különösebb vélemény nyilvánításra ezúttal nem került sor. Csak magunk között jegyeztük meg, hogy egyikünk se szívesen vezetne mérkőzést Zaírében. Talán az első félidő eseményei ennyiben le is zárultak mert a mérkőzés színvonaláról említést sem érdemes ejteni. A szünetben meglátogattuk a büfét közben nyéhány sérült játékosunkkal ejtettük pár sort. Némi üdítő és sört vételeztünk és egy zacskó sós mogyorót. Mire visszaértünk már kezdődött is a második félidő. Csapatunk támadó felfogásban játszott, helyzetek sokasága maradt ki, még a kihagyhatatlan is elkerülte a kaput. Az ellenfél egy támadásából gólt ért el. A lelátói események kimerültek némi bosszankodásból és egyik sérült játékosukkal való beszélgetéssel. Remélhetőleg ez is egy lépcsőfoka a csoport és a játékosok közt kialakult egyre jobb kapcsolat ápolásában. A hazavezető út szintén olyan gyors volt mint az oda vezető, annyi eltéréssel, hogy kaptunk egy telefonhívást a Csepel szigeten lejátszott csoportunk másik meccséről társainktól. Sajnos csapatunk gólképtelensége ezen a találkozón sem szakadt meg, ismét lesz egy hetünk bizakodni a jobb folytatás reményében. Egyre égetőbb a helyzet mivel a legjobb kiesőt már csak négy ponttal előzzük meg… Haza út közben egyik társunkat még gyors alapfokú számítógépes képzésben részesítettem, majd mindenki átadta magát a hétköznapok szürkeségének.
Sanyi-Hungaria
|