Jött egy ötlet, irány a Felvidék. Nagyon nem erőltettem meg magam a csoport körbetelefonálásán, mivel egy részének fakultatív külön programja volt, meg egyébként se izzott a fórum a programajánlóban közzétett mérkőzés kapcsán. Némi problémát jelentett a tegnap esti majálisozás „alkalmából” Pesten hagyott autó és az otthon lévő térkép kérdése. Végül is még időben sikerült a határ felé venni az irányt. Valamivel több mint a tényleges meccsre indulás után már a határnál váltottuk az európai unió valutáját. Ezúttal megvettük az autópálya matricát is a gyorsabb haladás érdekében, bár mint utóbb kiderült azért a 30 Km-es szakaszért pénzkidobás volt a majdnem 5 Euró. Valamelyest gyorsabban értünk Besztercebányára, mint tavaly novemberben. Élénken éltek még bennünk az akkori kalandok. Viszont még ezután következett a nehezebb hegyi szakasz a Tátrában. Vezetési élményem ezen az útvonalon ugyan már volt, bár igen régen. (2003. március Lengyelország – Magyarország). Csodálatos tájakon kocsikáztunk át (végre világosba). Láttunk hatalmas hegyeket, a völgyekben rohanó hegyi patakot csodálatos sí paradicsomot és a pláne ebben az volt, hogy magyar vérrel megszentelt földön… Kb. ¾ órával a kezdés előtt értünk Rózsahegyre (Ruzomberok). Egy bevásárlóközpont parkolójában álltunk meg pihenni ill. enni. Ekkor láttuk meg a DAC szurkolók buszát és azt követő autókat. Minden járműből sál vagy magyar zászló lógott ki… Gyorsan utánuk eredtünk így lekerült a vállunkról a stadion megkeresésének terhe is. Kb. 10 perc autózás után már meg is érkeztünk. Alig fél óra volt már csak a kezdésig. A buszról leszálló szurkolók egyből meccshangulatot teremtettek miután üdvözölték a helyi készenlétiseket (sün-sün…). A belépők megvétele után, ami négy eurót kostált megkezdődött a ruházat átvizsgálása. Úgy gondoltuk tiszták vagyunk, de a fényképezőnk fennakadt a rostán. A stadionba érve tapasztaltuk, hogy vendég WC igen Büfé viszont nem volt. Bár a meccs folyamán lett intézve némi ital a hazai italmérőből.
A stadion elég családias Kb. 4500-5000 férőhelyes lehet a két oldalvonal mellett lévő fedett ülőhelyes lelátókon lehetnek szurkolók. Az egyik lelátó jobb oldalán volt kialakítva egy 2-300 férőhelyes vendég rész. Kb. 100 DAC szurkoló érkezett, akik lelkesen végig biztatták a megszokott módon övéiket. Pár új nótával megspékelve a repertoárt. A hazai „mag” kb. 6-8 tíz éves srácból állt, akik dobjuk segítségével próbálkoztak a lelátó túloldalán. A játékvezetői hármas szemlátomást érdekes felfogásban vezette a találkozót. Ez borzolta csak a kedélyeket. Ennek csúcspontja akkor volt mikor a kezdőkörben lévő szabálytalanság következtében az egyik Szerdahelyi lenn maradt. A játék folyt tovább és egy tizenhatoson belüli „szabálytalanság” után hazai tizenegyes következett. A bíró ekkor észlelte a földön lévő játékost, a büntető persze elvégzésre került, de a felső kapufa ezúttal a vendégekkel volt…
A továbbiakban érdemleges már nem történt kis ünneplés a csapattal majd mindenki ment kifelé. Némi beszólás történt oda vissza, de semmi extra. A beszélgettünk meccs után pár Szerdahelyivel és megígértük ha minden úgy alakul még ebben a bajnokságban megyünk még meccsükre. A haza úton egy darabig rendőri felvezetést kaptunk. A tányérsapka lekapcsolódásával a Szerdahelyiek meg is álltak egy pihenőre, mi folytattuk utunkat. Besztercén álltunk meg a Tesconál. Majd egy benzinkúton Zólyom előtt egy ablakmosás erejéig. Itt is még egy pár szót váltottunk egy csapat magyarral. Utunk innentől szinte eseménytelen volt, kb. éjfél körül értünk haza. Azt hiszem nem volt hiába való az utazás remek hangulat és élmények, mellesleg az eredményre se lehet panasz.  

Sanyi-Hungaria