Szépen összejöttünk erre a vasárnap délutánra szinte mindenki ismét valahonnan jött így már megvolt az alaphangulat. A kapunál ismét fennakadtunk a rostán mivel, most épp a felvidékről hozott literes sörünk nem kapott bebocsátást. Meglepetést nem okozott a dolog, mivel múlthéten az ásványvíz okozott megoldhatatlan problémát. A cérna akkor szakadt el mikor igen tisztelt listával érkező „szurkoló társaink” minden probléma nélkül vihették be a félliteres Rauch teát. Erre az értelmiségi ajtónállónak a válasza csak az volt, hogy az kis üveg… Erre felemlegettünk a kéthéttel ezelőtti ásványvizes esetet erre is frappáns választ kaptunk –„ Nem mi álltunk itt”-. A lelátóra érve gyors beszélgetésbe elegyedtünk volt téma rendesen! Mozgalmas hét állt a csoport tagjai mögött „másodállásban”… Két kaposvári barátunk is kilátogatott közénk. Köszönjük. „Stílszerűen” a második félidőben kikerült a frissen előkerült hazai drapink és ha már kinn volt hamarosan buzdításba is kezdtünk. A csapat is vezetett, minden adott volt a jó hangulathoz. A meccs vége felé jártunk már reménykedtünk a hazai győzelembe, ekkor tíz perc alatt lerendezte csapatunkat és a meccs végeredményét is végképp a maga javára döntötte el a hajdúsági gárda. Így már sokat nem kellett a meccsen bosszankodni gyorsan lerohantunk a Büfébe egy sörre, majd ismét egy sör erejéig az FSZ Ligában folytattuk páran. Ebből végül nem egy lett… Kb. éjfél fele indultunk hazafele, de rám még várt egy kanyar mivel a villamos megállóban egy volt kollégával futottam össze. Így nekem valamikor kora hajnalba ért véget a buli, de ez már egy másik történet…

Sanyi-Hungaria