Dunaszerdahely - Aranyosmarót /'09.V.23./
Péntek estével kezdődött meg ez a hétvége egy reménytelennek látszó (és a végén bekövetkező) telefonálással. A csoport tagokat hívtam végig ki vállalná idei utolsó valamire való túránkat Makóra. Mondanom sem kell a végeredményt két azaz kettő épkézláb ember „tette fel a kezét”, hogy ő bizony utazna… Erre végképp betelt a pohár és lefújtam ezt a túrát és a tavaszi szezonra is meglett az első kimaradt helyszín…
Persze a szurkoló, ha vasárnap nem is a szombaton biztos a lelátón ácsorog valamilyen mérkőzésen. Nekem ez esetben ismét egy Dunaszerdahely meccs volt, mint már sokadik az elmúlt pár hétben. Ezúttal egy kiesési rangadónak mondható mérkőzésre utaztam a Csallóközbe, a ViOn csapata látogatott Szerdahelyre Aranyosmarótról. Persze igazán tétje nem volt már a meccsnek, mert a vendégek már minimum egy évre biztos búcsúztak a Corgon ligától, a hazaiak hála az őszi jó szereplésnek már csak a részletekről kellett dönteni épp hányadikként fejezik be az évet. Persze mindez szép és jó lett volna, ha a csapat legalább közepes teljesítményt nyújt tavasszal is, de kritikán aluli előadásmódban részesült a többet érdemlő publikum. Mindenki reménytől duzzadva várta a találkozót, hogy legalább ezen a délutánon vígasztalódik a tavasszal ért keserűségek miatt. Nem így történt! A félidő közepén már kettővel lépett az ellenfél. Ekkor eluralkodott a népharag a lelátón és jöttek a szidalmak játékosra és a közönség által tolvajnak bélyegzett vezetőkre egyaránt. A szünetben némi felüdülést jelentett a Büfében elfogyasztott pecsenye és üdítő és mehettem is vissza a lelátóra. Eddig kb. a lelátó közepén álldogáltam szurkoltam, ahol a YBS tanyázott, de a második félidőre kicsit balra húzódtam, mert igen csak balhészag terjengett a levegőben a Wallace Army és a Felvidéki Harcosok sorai felől. Már az első félidőben dulakodás alakult ki a biztonságiakkal mikor is azok eltávolították a „Magyar fiatalokat a csapatba” felíratú transzparenst. A második félidőben is két kiírás látott napvilágot mely a vezetőségnek és a Dubai tulajdonosoknak szólt: „DAC ist not Admira” és a „My city Dubai helyett My city Dunaszerdahely”. Persze a könyörtelen „cenzorok” ezt is eltávolították. Csak a meccs végére nyugodtak meg valamelyest a kedélyek. Szurkolás terén inkább a vezetőségnek célzott jelmondatok és a Ria-Ria-Hungária dominált. Némely Rigmusba a csendesen szemlélődő YBS tagok egy része is csatlakozott. Végül is különösebb botrány nélkül hazafelé indultak a drukkerek, én is nekilódultam, mert igen csak messze volt még a haza. Útközbe elemeztem az eseményeket és arra jutottam, hogy az idei utolsó meccsre már nem, de ősztől ismét jelen kívánok lenni jó pár találkozón. Lehet ez a meccs nem a hangulatról szólt és az örömről, de a szurkoló életében ilyen események is elő szoktak fordulni.
Hazafelé menet csörgött a telefonom és azt a hírt kaptam, hogy a szélrózsa minden irányából az FSz Ligába fújja a Vikingeket a szél így én is egy gyors ital erejéig beugrottam. Nem lett volna kerek az este, ha meglepetésre nem toppant volna be két Kaposvári barátunk is… Ezt a hétvégét némi szívfájdalommal zártam le, de megbánni semmit nem bántam meg… Majd a nyár eldönti mit kíván a Viking „nemzet”…
Sanyi-Hungaria
|