Erre a hétvégére is találtunk magunknak bőven programot, talán kissé túl is vállaltuk magunkat, de sikerült megküzdeni a feladattal. Tudni illik ketten már csütörtök óta Sikokon buliztunk az országszerte közismert motoros találkozón. A szombati nap ígérkezett elég sűrűre, hisz már kora reggel ébresztőt fújtunk (nem volt könnyű a hajnali buli zárás után) , mert haza kellett érni össze pakolni és 10-re kiérni a Sport utcába. Csapatunk felkészülési meccset játszott a Budaörssel. Két társunk már a lelátón volt mire befutottunk sovány 20 perc késéssel. Laza beszélgetéssel telt a 90 perc. Sok minden más nem is történt. A csapat nyert is… Meccs után egyik társunktól búcsút vettünk (neki elég program volt ennyi) másikat magunk közé vettük és célba vettük a Csallóköz fővárosát. Tankolás, majd némi budapesti séta kocsika, mire elértük az autópályát. Vese betegünk már vért izzadt, mert nem bírta az autó klímáját… A lépten nyomon megállás hátulütőjére Győrben ébredtünk rá, hogy a bőven van időnkből, sietősre kell venni a figurát. A helyi plázában még némi valutát váltottunk, nehogy ismét meglepetés érjen minket a határnál. Persze ezúttal nyitva találtunk… Igencsak odalépésre sikerült a hátralévő útszakasz, mivel fél háromra Szerdahelyre kellett érni, mivel akkor indultak a buszok. Épphogy odaértünk már szállingóztak fel a szurkolók a buszokra. Már itt meccshangulat uralkodott. Felvidéki barátaink, ahogy megláttak örömmel vették hogy ismét velük tartunk és intéztek nekünk is elővételben három bilétát. Egy három autóból álló konvojhoz csatlakoztunk, majd még pár szurkolót útközben is felvettünk mivel a buszok így is fullon voltak. Valahogy egy busszal kevesebb indult, így a kocsikba lettek kiosztva az utazni vágyók. A kb. 35-40 km-t hamar leküzdöttük. Majd Szencen a Lidl parkolóban gyülekezett a nép. Végül a rendőrség engedélyezte, hogy a buszok is ide érkezzenek és együtt vonuljunk a stadionig. Ekkor már akármerre néztem csak DAC szurkolót láttam. Lassan a menet is elindult. Kb. a vonulás közepén jártunk, de előttünk és mögöttünk is hosszú sorokban hömpölygött a tömeg és persze zengtek végig a nóták. Az egész városban tudvalevő volt, hogy ma a DAC érkezik. A stadionhoz vezető kis utcákon a kapukban az ablakokban végig emberek integettek tapsoltak. Szerintem a helyi magyarságnak is népünnepély volt ez. A stadionhoz érve kicsit összetorlódott a tömeg, mivel lassacskán ment a beeresztés. A lelátóra érve szinte üres stadion fogadott minket csak a vendég rész telt becsülettel. Kezdésre teltház közeli nézőszám kb. 800-1000 néző foglalt helyet a vendégben. Még a főtribünre is jutott szerdahelyi. Ki lehet számolni akkor mennyien szorítottak a Ligetfalui csapatnak, ha 1800-an voltak a stadionba… Jogosan zengett az itthon vagyunk! Kihelyeztük mi is a frissen készített drapinkat, és indult is a mérkőzés. A magyar himnusztól zengett a pálya környéke is… Majd a szurkolásba rezonált a stadion. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd szektorban hevesen vigyorogva mutogat egy „hármas fogat” egyik tagja… Először csak „nemzetközibe”, majd a seggét és a nemi szervéhez akart invitálni minket! Kialakult a száj karate is, mikor is páran úgy gondolták leküzdik azt a pár méter sétát és közelebbi eszmecserébe bonyolódnak. Az egy méteres kerítés nagy akadályt nem jelentett. A lelátó mögött szotyizgató rendőrök fülük botját sem mozdították a rendezők meg a környéken nem voltak. Következett az elégtétel… Egy két füles ki lett osztva, mire a rendezők megérkeztek és szétválasztották a feleket. Elvezették a tót nagyszájúakat, majd a szerdahelyi különítmény terelték a helyére. Még jó ideg a szektorban „lézengett” egy-egy DAC-os hátha lesz további móka… Már említésre méltó nem történt. Valamikor a második félidőre tértek vissza sebeik nyalogatásából a „kemény legények”, de már eszük ágában sem volt mutogatni vagy magyarázni. Szerintem a mai napig nem tudta felfogni, hogy ez miként történhetett meg vele… Lassan a pályán is alakulóban volt a szokásos eredmény, a lelátón is laposodott a biztatás. Valaki a bíróban más a csapatban és volt aki a vezetőségben látta az eredménytelenség okát. Talán mindenkinek volt némi igazsága, biztos ami biztos ez a közönség nem ezt érdemli! Az elkeseredés fáklyái landoltak a meccs végén a gyepszönyegen. Ha ilyen eredmény ellenére ennyien útra kelnek mi lenne, ha még eredmény is lenne. Szerintem Felvidék szerte magyar invázióra lehetne számítani.
Meccs végén sietősre vettük a figurát elköszöntünk akivel épp összefutottunk. A haza út már Galánta felé, majd délre fordulva a Vág folyó mentén Komáromig vezetett. Budapestre kb. tizenegy fele értünk. Kiraktuk társunkat majd még egy 130 km és vissza is értünk a siroki éjszakába. Már lemondtunk szinte minden koncertről mikor épp az árusok közt bóklászva megüti a fülünket a Főnix éjszakája örökzöld… Program változás miatt (szerencsénkre) az elejéről ugyan lekéstünk, de még szépszámmal hallgathattuk a Mobil nótákat.
Ez a túra is felejthetetlen élményekkel gazdagított megérte a levezetett több mint 600 Km ellenére is és ha tehetjük a jövőben is ott leszünk. Bár ritkábban, mert most már az NBII-es mezőny is startra kész, a magyar kupa selejtezők is aktuálisak. Szóval meccs hiányban nem fogunk szenvedni! Nem beszélve a Magyar Válogatott őszi mérkőzéseiről.
Hajrá DAC, hajrá BKV Előre! Kitartás magyarság!!!

Sanyi-Hungaria