Idei NBII-es szezon is kezdetét vette (bár mint a eddigi beszámolókból kiderül nem vagyunk idény eleji formában) Munka, nyaralások és egyéb problémák miatt mégis csak ketten vágtunk neki a kb. 250 Km-nek. Mi is a IX. Magyar Szigetről amit ismét nyaralásnak szántunk. Sok esemény nem tűzdelte az utat (nem jött a szokásos álljunk meeeeg…) csak róttuk a Km-eket. Kb. egy órával a Civis városba értünk és a DEAC Dóczy József utcai pályáját is megtaláltam, de még a korai időpont miatt semmi nem utalt meccsre. Jött az ötlet, hogy sétáljunk a Nagyerdőben időnk is volt és az időjárás is kedvezett. Hogy-hogynem utunkba esett az évtizedek óta tétmeccs nélkül parlagon heverő Nagyerdei stadion. Az egyik bejárata éppen nyitva is volt gyorsan kihasználtam az alkalmat egy képsorozat készítésére. (Tavaly a Vágóhíd utcai stadion jutott erre a „sorsra”) A kapunál álló úrtól tudtam meg, hogy a csapatunk meccse nem a DEAC-pályán, hanem a DVSC Oláh Gábor utcai stadion center pályáján lesz. Az aktuális „stadion múzeum” látogatás után némi nosztalgiával gondoltam vissza arra a pár hónap híján 10 éve lejátszott Magyar kupa mérkőzésre, mikor is utoljára voltam az Oláh G. utcában. Az már csak a sors fintora, hogy akkor az egy igencsak tétre menő találkozó volt a Debreceni Vasutas első csapatával, ma viszont egy NBII-es bajnoki a „fakóval”. A meccsen így is összejött vagy 5-600 néző sok elsőszámú csapat (köztük mi is) megirigyelnénk ezt a nézőszámot. Bár meccs hangulat nem alakult ki, mi is a drapi kitétel után beültük tökmagozni a „nép” közé. Csapatunk jól kezdte a meccset helyzet is akadt, de ez tartott vagy 20 percig. Ez után már csak a hazaiak irányítottak. El is léptek két góllal, még szépíteni azért sikerült, de mire a remény megcsillant volna bennünk a pontszerzésre, kaptuk is a harmadikat… Sok említésre méltó esemény már nem is történt, meccs után sietve, ismét  Verőce felé vettük az irányt, hogy még odaérjünk az esti koncertekre. Annyiban eltért az útirányunk, hogy most Hortobágy-Füzesabony irányába mentünk, így még a naplementében megcsodáltuk a felújítás alatt álló Kilenclyukú hidat. Elég szép tempóban haladtunk így még szinte semmi lényegesről nem maradtunk le a Magyar Sziget koncert repertoárjából. Olyannyira nem, hogy az asztal társaság hajnali fél 5-ig folytatta „áldásos” tevékenységét, míg nem keleten a hegyek között besütöttek a völgybe a hajnali nap simogató napsugarai.

Sanyi-Hungaria