Előző beszámolóba olvasható ezen a hétvégén meccses szombat vasárnap volt a soros. Dunaszerdahelyről hazatérve még várt ránk egy szolnoki kiruccanás. Sok időnk nem volt max egy gyors ebédelésre és ülhettünk is vissza a négykerekű járműbe… Oda úton egy két benzinkút tarkította mindössze az utat. Kb. fél órával a meccs előtt értünk a napfényes Tiszaligetbe. Mára már csak emléket és merész álmok, hogy egyszer győzelemmel távozunk a Tisza-partról, ezúttal sem sikerült… Miközben ücsörögtünk a napsütötte kanyarban elmeséltem, milyen volt mikor 2001 nyarán ebben a stadionban vált biztossá csapatunk másodosztályú bajnoki címe. Mindezt aközben tehettem mikor épp azon bosszankodtam, hogy ebben a stadionban miért nem lehet kapni egy nyamvatt üdítőt sem??? Nem baj végül is a szurkoló csak addig számít amíg megveszi a bilétát, hála istennek nem emlékszem rá idegenben mikor vettem utoljára belépőt… A meccs a szokásos forgatókönyv szerint zárult hazai három, BKV Előre nulla pont… A hazaút eme újabb trauma után már hipp-hopp eltelt.

Sanyi-Hungaria