Eperjes - DAC
Az NBII Nyugati csoport záró fordulóját egy nappal előbbre péntekre hozták így adódott a lehetőség, hogy az őszi szezon utolsó Dunaszerdahelyi túráján is részt vegyek. A pénteki BKV Előre meccs után elváltam szurkoló társamtól, majd lenyomtam egy éjszakás 12 órás műszakot és alig vártam a napfelkeltét... Szombat kora reggel indulás előtt még várt rám egy feladat elvittem barátnőmet dolgozni és gyorsan bepakoltam a legfontosabbakat: drapi, sál, fényképező meg egy kis maláta koktélnak is szorult hely a hátizsákba. Hamarosan érkezett is a menetrend szerinti Volánbusz majd fél óra múlva már az Örs Vezér téren vártam HáZé barátomra. Célba vettük a megbeszélt helyet a Hungária kőrúton 8 órára meg is érkeztünk egy fradista srác aki szintén velünk tartott már a meleg vendéglőben kortyolgatta sörét. Hogy-hogy nem a Szerdahelyi busz mint előre látható nem érkezett meg 8-ra, de még 9-re sem... végül is jól elvoltunk az alaphang meg egyre jobb lett... Lassan 10 órához közeledett az idő mikor megcsörrent egyikünk telefonja, hogy a Hungária körúti Mol kút helyett az M3-as kivezető mellett lévő OMV-n várnak minket. Gyorsan villamosra majd Taxiba pattantunk és pár perc múlva már üdvözöltük egymást barátainkkal. Az út beszélgetéssel énekléssel és némi sör és egyéb nyalánkságok elfogyasztásával és ennek következtében sűrű megállókkal telt az út. A gúnyhatárnál míg vártunk a hozzánk csatlakozó nyíregyházi alakulatra volt idő nézelődni. Persze a szurkoló egyből kinézett magának egy cigány zenész párost és szépen érkeztek a kérések a mulatság végére a zenészeknek be lett tanítva miként illett tisztelegni a III. Birodalomban. A hátra lévő út hamar elröppent feltűntek Eperjes tornyai. Ment a tanakodás, merre van a stadion. Már két alakalommal megjártam a Felvidéki várost, de ennek ellenére nem hallgattak a jó szóra bal helyett jobbra irányították a buszt. Nekem meg szülési fájdalmaim voltak egy jó tea főzésre, hála ég kaptam az alkalmon egy érdeklődés alkalmával és könnyítettem magamon. A stadionhoz érve menetrend szerűen megvettük a jegyeket ajd jött a fekete leves ittasság miatt vissza fordítottak a bejárati ajtóból. Védelmenre kelt Felvidéki barátom is erre a sorsra lett ítélve jutalomból. Így kintről szurkoltunk a sárga-kékeknek. Nálam ez a kint töltöm a meccset szituáció, mintha megtörtént volna már velem valahol valamikor... Talán nem is egyszer... A meccs végén a Fekete ruhások példát statuáltak a magyarokon. Derék hazafi módon kiemelték a bűnös lovasnemzet soraiból az önkényuralmi halálfejet viselő „bűnözőt” Hisz nyilván való, hogy a Kárpátok és a Tátra jogállamában ez bizony tiltott jelkép és aki ezt megszegi könyörtelenül később kénytelen hazautazni. Még a túra beszámolójához tartozik, hogy a lelátón volt valami nézet eltérés a YBK szurkolócsoport tagjaival, de hogy miért arról bővebbet nem tudok. A hazaút számomra elég egysíkúra sikeredett 36 óra ébrenlét igencsak leterhelte agyamat és Budapestig igen mély álomba szenderültem... Kb. este 11 fele értünk a fővárosba aki épp az utamba esett elköszöntem, akitől nem azt ezúttal pótlom. Remélhetőleg tavasszal újra útra kelhetek egy hazai vagy idegenbeli túrára és ismét felejthetetlen élménnyel gazdagodok. Üdvözlök minden Felvidéki barátot ígérem tavasszal ismét találkozunk...
Felvidék Gyere Haza!!!
Sanyi-Hungaria
Viking '95 BKV Előre
|