Hetek óta vártuk ezt a napot, hogy végre útirányunk Somogy-ország legyen. Talán nem is a jó idő nem is csapat tabellán elfoglalt helye és még talán nem is a meccs és az aktuális ellenfél – hiszen ismét csak egy tartalék az ellenfél -, hanem a kaposvári szurkolókkal ápolt majd 20 évnyi baráti viszony, ami miatt fontosabb volt számunkra ez találkozó egy „mezei” bajnokinál. Már szombat délután útnak indultunk három óra alvás után (éjszakai műszak és házkörüli feladatok miatt) , hogy ott lehessünk az NBI legfontosabb megyei rangadóján a Siófok-Rákóczi összecsapáson. Az autó lelkét kitaposva, de így is bő tíz perc késéssel értünk oda a siófoki stadionhoz. A jegyek megvásárlása után a beléptetésnél nem ért nagy meglepetés mikor is a drapinkat „kitiltották” engedély hiányában… Na igen az NBI az mégis csak NBI, na persze meg Gyírmót ahol foglalkoznak ilyesmivel, máshol max egy szemrevételezés elég… Max a falusi biztonságiak nem értik a Viking felirat miértjét… Na de kanyarodjunk vissza. Nem akartam húzni az időt fontosabb volt egy szélmalom harcnál. hogy találkozhassunk rég nem látott barátunk, barátainkkal. Pár lépés után már sörrel a kézbe és Máté barátunk társaságában indultunk a lelátóra. Néhány kézfogás a vendég „kemény maggal” azt belevetettünk magunkat a szurkolásba. Túl nagy lázba nem hozott ez a találkozó, de így is élmény volt számomra a szervezett szurkolás –nem sok ilyenbe volt részem az elmúlt években-. Sajnos a meccs végeredménye egygólos hazai siker lett, így a második félidő vége felé már csak a Balaton parti lángos sütőket hecceltük kicsit. A „haza útra” még pár sör tartalékba, és irány a somogyi főváros, most már Máté barátunk társaságában. A szurkolói busz nyomába eredtünk, ami várostól városig tartó rendőri kíséretben részesült. A első és egyetlen megálló bár az szerintem legalább egy órás volt Kerekiben az Y Büfénél volt, ahol még pár sör és némi meleg étel is lecsúszott. Iszogatás közben beszélgetésbe elegyedtünk a számunkra színpatikus Büféssel, aminek a vége az lett, hogy vendégei lettünk egy kör rövid italra. Pár szó búcsúzásul, azt ismét a busz után eredtünk. Az út hátralevő részén beszélgetésen és pár úttesten szambázó „bambi” –n kívül sok említésre méltó esemény nem történt. Megérkeztünk célállomásunkra és a még tervbe vett kaposvári éjszakai mulatozás az alvás hiánya és a pár óra alatt elfogyasztott sör és kísérő elfogyasztása miatt egy „későbbi” időpontra marat. Lassan nyugovóra tértünk –a lyukas matrac ellenére- Máté barátunknál, amit utólag is nagyon köszönünk.
A másnap reggeli ébredés kicsit nehézkesen indult meleg szendvics meg pár pohár kóla feledtette az előző estét. Tankolás autó mosás, majd pár órára még szükség volt mire megfelelően betöltött a rendszer, addig kis séta a belvárosba néhány hűsítő tölcséres társaságában. Lassan neki indultunk másik „hobbymnak” városnézés  fényképezzünk stadiont, projekt keretében. Kezdtük a város második számú pályáján a Cseri úton, majd folytatás a Jutai úti „textilesen”, majd a nyomaiban fellelhető Honvéd pálya következett. Kis kitérő a szó szoros értelembe vett Kaposvárról, útba ejtettük az egyetemi létesítményt a néhai Gazdász otthonát, majd végül Toponár következett. Mind ezzel végezvén a helyi turista paradicsomba a helyi tónál egy meleg lángos társaságában ebédeltünk. Időnk fogytán volt, így még egy-két kiszemelt létesítmény kimaradt a szórásból, de hát nem lehet minden tökéletes… Irány a Rákóczi Stadion lassan kezdetét veszi csapatunk soros mérkőzése.  

Folyt köv…