Ki gondolta volna az 1995. május 21-i borult, későtavaszi vasárnapon, amikor 5:0-ra győztük le a Dunaferr gárdáját és először került ki a kerítésre a "Viking" fekete-fehér transzparense, hogy egy teljes évtizeddel később a magyarországi csoportok azon két kézen megszámolható táborához tartozunk majd, amely komolyabb kihagyás (és névváltoztatás) nélkül megéli majd tizedik születésnapját? Gyaníthatóan senki, a Hévíz elleni meccs napján mégis bekövetkezett, ami egy dekáddal ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt: "Gruppo Storico"-vá, avagy magyarul "Történelmi csoport"-tá vált a Viking´95!

Minden bizonnyal a legkisebb létszámmal rendelkező hazai szurkolócsoport vagyunk, mely folyamatosan működött és a jövőben is élni, virulni és utazni fog. A hazai csoportok döntő többségével ellentétben, szerény kis csoportunkat nem törte meg egy-egy kiesés vagy gyengébb szezon, sőt húzóemberek távolmaradását is sikerült kompenzálnunk. Már-már megszokottá vált ennyi év leforgása alatt az állandósult létszámhiány és a hiába áhított utánpótlás érekézesének hiú reménye. Ehhez alkalmazkodva mégis voltak fellángolásaink és erősebb periódusaink, melyek általában a "tömeges" fellépések korszakára esnek, pl. amikor 1998-ban a North Front, majd 1999-ben a BORT ütötte fel fejét a Sport utcában. Legutóbbi reneszánszunk az Ultras Ikarus-hoz fűződő szorosabb szálak és a jelenleg tartó "jubileumi szezon" során beépített újabb tagok érkezésének köszönhető.

Immár tíz éve élünk és létezünk, pedig messze alulmúljuk a korunkbeli klasszikus csoportok, mint például az Ikarus-os, erzsébeti, szegedi vagy tamási kollégáink létszámát. Viszont ez idő alatt kis hazánk minden régióját megjártuk, kelettől nyugatig jóformán minden tétmeccsen támogattuk imádott csapatunkat a.jelenlétünkkel és hangunkkal. Nem maradt fehér folt Miskolc, Salgótarján, Eger, Nyíregyháza, Demecser, Tuzsér, Debrecen, Szeged, Makó,Békéscsaba, Orosháza, Beremend, Pécs, Nagykanizsa, Hévíz, Szentgotthárd, Bük, Szombathely, Sopron és Mosonmagyaróvár sem, hogy csak a hosszabb túráink célállomásait soroljam fel. Tíz év alatt lazán letekertünk egy egyenlítőnyi távolságot (40.000 km) csapatunk meccseire utazva, ehhez jönnek  válogatottunk külföldi fellépései és barátaink mérkőzései is.

Túráink során alakítottunk ki jó kapcsolatot, ill. barátságot a pestszentrezsébeti (Area Ultra´93, ma Ultras Erzsébet´93), a kecskeméti (Devils 1997-2004-R.I.P.), a mátyásföldi (Ultras Ikarus´93), a székesfehérvári (Maroshegyi Ultrák) és kaposvári (White Wolves´96) ultrákkal.

A BKV Előre csekély népszerűségéből és az időigényes utazások elrettentő hatásából eredő alacsony létszámunk persze folyamatosan hátráltatja csoportunk fejlődését, de bízunk benne, hogy valamikor összeérik a jelenlegi társulat és további új, elszánt tagokkal bővülve néhány hónap vagy év múlva és nemsokára már egy olyan állandó, szervezett csoport bíztatja a BKV-t, mely minden táborral képes felvenni a versenyt. Ha már féltucatnyi emberrel vagy akár tíz fővel akkorát dörrenünk, hogy ez a játékosokat olyannyira motiválja, hogy értünk szerezzék góljaikat, akkor vajon mit érnénk el félszáz fős legénységgel a vikinghajó fedélzetén? 

Békés csoport vagyunk, nem kenyerünk az erőszak, így ellenségeink sincsenek, barátaink viszont annál inkább akadnak. Nem vagyunk ultrák, egyszerűen egy klubszineken túlnyúló baráti társaságot alkotunk, melynek összekötő eleme a kék-sárga Sport utcai klub, amely szerencsére kellően messze esik az NB I-től ahhoz, hogy a balhézó nagy csapatok és csoportok árnyékában a magunk kis világát építhessük és ápolhassuk.

Ezúton üdvözletünket küldjük és köszönetünket tolmácsoljuk mindazoknak, akik e legendás, kudarcokkal és sikerekkel, csúf vereségekkel és feledhetetlen élményekkel teli tíz év során megfordultak meccseinken és hangjukkal, elszántságukkal, kézügyességükkel és ötleteikkel segítették munkánkat, valamint mindenkihez, aki hozzájárult az élvezetes, hangulatos meccsek varázsának megteremtéséhez, vagyis minden normálisabb hazai tábornak és ultracsoportnak! Nélkülük még itt sem tartanánk.