A beszámoló 1998-ban írodott és a szeptember 13-ai álltalunk kiadott Előre magazin hasábjain volt olvasható. 

Végre véget ért a nyári holtszezon és újra útjának indult a kerek bőr. Az új szezon nyitómérkőzésére a Szombathely melletti fürdővárosban, Bükön került sor, melyet 8 fős táborunk az eredeti terveink szerint két autóval közelített volna meg, ám a második kocsi meghibásodása miatt csak 5 személynek adatott meg az autózás öröme. A „hátramaradottak” Sopronig intercityvel, majd onnan Bükre taxival (!!!) tették meg a fáradságos utat. Utobbiak még így is lekésték az első félidőt…
Az utóbbi négy évben szerencsénkre már az első idegenbeli túra alkalmával „letudjuk” a távolabb eső helyszínek egyikét (Sopron, Kaposvár és Beremend után Bükön kezdünk), ugyanakkor sajnáljuk, hogy sok helyszín csak nehezen közelíthető meg és hagyható el még a mérkőzés napján tömegközlekedési eszközökkel. Itt az ideje, szurkolói busszal nekivágni a „világnak”!
Bükre leérvén gyorsan „birtokba vettük” a nyugati csoport egyetlen villanyvilágítással rendelkező pályájának (a bejárattól nézve bal oldali) kapu mögötti részét. A meglehetősen csúf, korláttal övezett pálya lelátó gyanánt a bejárat oldalán 3-soros,azzal szemben 4-soros fapados, csővázas tribünnel rendelkezik. Az első félidő alacsony színtű játékot hozott és hiába irányította a BKV a játékot, igazi gólhelyzetet nem tudott kidolgozni. Mezőnyfölénybe a másodok félidőben érett góllá. Ezt a találatot néhány perc múlva követte a második gólunk, mellyel bebiztosítottuk első győzelmünket. Egy percig nem volt kétséges, hogy melyik csapat az erősebb, taktikailag és technikailag érettebb! Mindenki érzi, hogy végre igazi csapatunk van, és sok kellemes meglepetésben lesz még részünk!
Szurkolótáborunk ezen a meccsen avatta a Viking új, tíz méteres traszparensét és Bükön használtuk először az új (kötött, kétoldalas) sálunkat, melyen a csapat és a North Front nevén kívül a klubcímer is látható. Szurkolásunk idény eleji formája tagadhatatlan volt, gyenge teljesítményünk nem volt méltó a játékosok teljesítményéhez. Igaz, a második félidőben a vonattal és taxival érkezett „maradék” megjelenésével javult a hangulat és számos ének mellett egy-két sálas hajlongást is bemutattunk. A mérkőzés vége előtt Magyarországon első csoportként mutattuk be a „Kérek egy B-t…”-kezdetű kérdezz-felelek stílusú énekünket. A németországi szurkolóktól és ultráktól kölcsönzött „ének” lényege, hogy a csoport tagjai leguggolnak, majd az előénekes felszólítja a tábor többi tagját arra, hogy skandálják el  hangosan (betűnként)  a csapat nevét és az utolsó betű hangos beordítása után egy emberként felugorva vad ugrálásba és szurkolásba kezdjenek. Aki élőben látott már ilyen jellegű alakítást, őszintén bevallhatja, hogy ez már 8 ember esetén is látványos, hát még milyen, ha több ezren teszik egy emberként ugyanezt! A hosszú, fárasztó hazautazás eseménytelenül telt el ; röviddel éjfél után érkeztünk meg Budapestre.