Az előző beszámolóval kapcsolódóan jött meg a kedvem az íráshoz, hisz az említett monori túra a kecskeméti barátainkkal elég emlékezetes csoportunk életében. Mivel ez az egyetlen eset mikor is csoportunk tagjainak kilátásban volt az utcai összecsapás. A történet valamikor 2001 márciusában kezdődött mikor is a pest megyei gárda feljutott a második vonalba és sorra került a Sport utcai találkozó. Viszonylag nagyszámú különítmény érkezett Monorról mivel fel voltak lelkesedve a második vonaltól, mivel csapatuk néhány év alatt jutott el a megyei osztálytól idáig. Mi nem voltunk velük ellenségesek, pedig ekkor az Előre tábora is 20 fő körül mozgott a BORT-os legénységnek köszönhetően. Sőt még közös sörözés és sálcserére is sor került. Ennek tudatában vágtunk neki a nyáron lejátszott visszavágóra. Merőben más felfogásban viszonyult hozzánk a monori legénység kaptunk tőlük hideget meleget „voltunk budapesti cigányoktól kezdve ellenőrökig minden… Sok keresni valók ekkor nem volt 5-en 6-an kb. 20 ellen de megígértük nekik, hogy még találkozunk… Ezután ősszel következett az előző cikkben emlegetett találkozó mikor már nem volt felhőtlen a viszony sőt tudvalevően mi jó barátságot ápolva a Kecskemét Devilssel ellentétben őket ment a cukkolás rendesen.
A következő hazaink pont a barátaink ellen volt és ekkor megbeszélésre került, hogy a következő Monoron rendezendő „szomszédvárak rangadóján” mi is ott leszünk. Ott is voltunk ugyan csak 3 fővel és a Devilsesek is mintegy 10-en. A hazaiak elég felduzzadt légyszámban összehívtak barátot ismerőst, még talán a szomszédot is a nagy meccsre. Mi egy füstöléssel kezdtünk (ekkor még ereje teljében lévő Devilsel) ,ami a meccs hangulatához méltón a salakon landolt. A mersz biztonsági meg vissza- ment a füst egy pár kört- volt aki ezek után a biztonságival vívott külön harcot, mivel sérelmezte a gumibottal való bátorkodást. A két csoport folyamatossan egymással volt elfoglalva szinte csak néha ment sajátjainak biztatása. A meccs eredményére én már nem is nagyon emlékszem talán 2-1-re kapott ki a Kecskemét… A záró sípszót követően mindkét brigád egymás felé indult. Csak az éber biztonságiaknak köszönhető hogy a két tábor ott nem esett egymásnak. Így csak szókontaktus alakult ki melyben a vasútállomásra lett lebeszélve a találka. Mi a vasúthoz vezető úton vártunk rájuk
. Lerakva minden segéd eszközt, ami épp a rudasokat jelentette és 12-en nyugodttan vártuk a távolba feltűnő hazaiakra. Mintegy 40-50 ember közeledett felénk-mi meg csak türelmesen vártunk- , ahogy közeledtek úgy fogyott a bátorság, na meg a létszámuk is. Méterről méterrel szakadtak le az emberek. Közvetlen közelünkbe már csak 5-6 ember ért rózsakarókkal felszerelkezve… a le maradottak meg a távolból magyaráztak. Hozzánk már csak 2-t ember ért ,hogy beszéljük meg a dolgot… Nagyon egy oldalú beszélgetés alakult ki, ami sok mindent nem oldott meg… A monori brigád ezek után se vett vissza magából. Volt még néhány kellemetlen pillanata Erzsébeten ,míg egy két tasli a Sport utcában is ki lett gúnyosan osztva.
A monoriaktól eltekintve nem volt és a mai napig nincs is ellensége és mi se keressük a lehetőséget a hasonló atrocitásokra.

Sanyi-Hungaria