Péntek délelőtt a sofőrrel együtt heten indultunk útnak, hogy a messzi Moldáviában tekintsük meg a válogatott szereplését. A járaton egy tárnoki két pécsi egy semleges és két viking foglalt helyet. Egész gyorsan elértük a határt és annak átlépése után gyorsan elfelejthettük a tükörsima magyar utakat. Félelmetes, hogy a románok hogy lepusztítanak mindent, ahová beteszik a lábukat. Úttalan-utakon Daciák gyűrűjében vezetett az utunk az elcsatolt területeken. Körülbelül óránként álltunk meg egy-egy gyors két betűs kitérőre, így hát egész gyorsan haladtunk, pedig volt hogy elfogyott az aszfalt alattunk. Már szombatot mutatott az óra mikor elérkeztünk a román - moldáv határ szakaszra. A kijutás simán ment majd jött a bejutás, ami körülményesre sikerült, ugyanis négy helyen kérték az útleveleket a kucsmás határőrök. Némi tötyörgés és 15 euró árán végre bejutottunk az országba, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy egész normális út visz a fővárosba. Néhány megállót beiktatva (ahol is megcsodálhattuk a helyi mellékhelységek higéniás maximumát). Igen hamar megpillantottuk a Chisinau táblát. Mivel még igen hajnal volt ezért úgy döntöttünk hunyunk reggelig a buszon. Ketten viszont úgy gondolták járnak egyet. Kb. egy  óra múlva vissza is tértek miután el akarták rabolni őket, meg a pénzüket, de szerencsésen megúszták egy pár kesztyű minusszal. A másik trauma a trolin való megbüntetés szándéka volt, de az ellenőrnek nem jött össze. Tehát a pár órás pihenés után belevetettük magunkat a már nyüzsgő KISJENŐ életébe. Reggeli, majd városnézés következett jegyvétellel egybekötve. A főváros eléggé lelakottnak mondható és az elmúlt rendszer nyomai érzékelhetőek voltak a város minden pontján. Ennek ellenére nagy nyugati márkák jelen voltak a városban, bár nem tudom, hogy a helyiek miből veszik meg őket. Chisinau nagy jellegzetességei a 20-25 emeletes panel felhőkarcolók. Maradandó látvány egy ilyen tömb, aminek az ablakain ruhák lógnak ki. Miután bevásároltunk és kinézelődtük magunkat bevetettük magunkat egy étterembe és sörnedük bepusztításával töltöttük az időt. Lassan közeledett a meccskezdés, tehát kocsiba be és indulás a stadionba, amit elég nagy kavargás után találtunk meg. A helyiek békések voltak simán álldogáltunk közöttük és nem történt semmi. A többség miután bejutott észrevettük, hogy nincs meg a fő viking ő ugyanis  a fogda komfortját élvezte, mert állítólag sokat ivott, majd később kiderült, hogy nincs vízuma. (egy éve nem is kell ilyesmi) Az egyik srác fordítása segítségével el is engedték őket és kb. a 15. percre már be is értek. Úgy 20-an lehettünk egy stócban és szemben is 5-6-an. A meccsen kb. 3000néző volt. (Hát igen a beharangozottnál csak egy 0-val kevesebben).
A mérkőzés elég balul sült el a számunkra, így hát egetverő hangulatról nem beszélhettünk a soraink között igaz, a hazai oldal sem a félelmetes hangulata miatt marad meg az emlékezeteimben. Néha megdördültek, miközben csapkodták a műanyag székeket és örültek a háromgólos győzelmüknek. Miután lefújták a meccset kicsit benntartottak, majd irány a busz. Szedelőzködtünk és irány hazafelé. Útközben megálltunk egy étteremben, ahol kézzel-lábbal elmagyaráztuk, hogy enni szeretnénk. Ezután, a maradandó gasztronómiai élmény után már nem voltak sűrű megállók. A határátlépések simák voltak (ha nyerünk, lehet „mókásabb” lett volna) A legénység alvással töltötte az időt. Eléggé fáradtak voltunk, hiszen a zötyögős hegyi utak sem keltettek fel minket. Vasárnap 11 lehetett mire átléptük a magyar határt és olyan jól haladtunk, hogy a BKV meccs második félidejére sikerült is befutni.
Felejthetetlen túra volt minek során rengeteg élménnyel gazdagodtunk és eljutottunk egy olyan helyre ahová egyszerű turistaként nem igazán mennénk.

DonD