Az előző cikkben említést tettem, hogy a szombati nap a meccslátogatásé lett. Somogyi barátainkkal felvettük a kapcsolatot mekkora az utazási kedv a borsodi megye székelyre? Szinte minimális érdeklődés mutatkozott a túra iránt hárman jelezték az utazási szándékot. A péntek esti koncerten csoporttársaimat invitáltam, de mindkét részről elutasító választ kaptam. (Sejtésem szerint csapatunk meccseire se lesz nagyobb az utazási kedv) Így barátnőmmel kiegészülve indultam a találkozási pontra, ami jelen esetben a BVSC pálya volt. Az öt órai indulásra már csak két Farkas érkezett így még az autó sem lett tele. Valamivel több, mint két órás út eseményekben nem dúskált inkább sztorizgatásé volt a főszerep. A stadionhoz érve az ingyenjegyek átvétele után már hamarosan kezdődött is a találkozó mintegy háromezer néző előtt. Itt jegyezném meg négy-öt évvel ezelőtt mikor itt jártunk az NBII-ben volt kinn 5-6000 néző a szégyen ebben, hogy ez a 3000 is jónak mondható ebben a magyar mezőnyben. A hangulat a hazai oldalon a szokásos (pár tűz és stroboszkóp bevetésével),  NBII-hez szokott fülemnek fergeteges, de látszott nem ez az év meccse Diósgyőrben. A vendégben rajtunk kívűl még hatan-heten ácsorogtak, de szurkolás ennyi emberrel nem alakult ki. A kezdéskor gyúlt néhány kisebb füst, de több maradandót nem alkottunk. Több emlékezeteset nem tudok elmondani. Hazafelé folyt tovább a sztorizgatás kb. éjfélre értünk Pestre. Nekem irány a Magyar Sziget, ahol pár hideg sör még várt rám…

Sanyi-Hungaria