Mindössze 5-en gondoltuk úgy, hogy elutazunk kocsival erre a közeli helyszínre, míg hárman (érthető okokból) a tüntetésre mentek, így igazoltan voltak távol. Mi akik útra keltünk biztosak voltunk benne, hogy egy átlagos túrának nézünk elébe. Az csak néhány nagyszájúnak volt köszönhető, hogy végűl ez nem így alakult.
Az indulás nem ment zökkenőmentesen, mivel a "góré" megint kitett magáért-már azon lennénk meglepődve, ha minden simán menne... Az 1 órás út alatt szépen fogytak a sörök, így amikor megérkeztünk a ceglédi sporttelepre és átvettük a jegyeinket, egyből a büfé felé vettük az irányt utánpótlásszerzés céljából. A sörből természetesen vittünk a "vendégszektorba" is-az igazán nem a mi hibánk, hogy az üvegek mellé nem adtak műanyag poharakat. Miután kiraktuk a drapit, belekezdtünk volna a meccsnézésbe, amikor megjelent a biztonságiak főnöke, és nagypofával közölte, hogy üvegeket nem lehet behozni, és ezért most elveszi azokat tőlünk. Mi közöltük vele, hogy meglehet próbálni. Végűl ennyiben maradtunk. Csapatunk nem játszott rosszul, sőt a vezetést is megszerezték rögtön a meccs elején, miközben az eső is megeredt. A második halfot a hazaiak kezdék jobban, és rögtön a félidő elején kiegyenlítettek. Ezt látva mi is belekezdtünk a szurkolásba, ami a második játékrészben alig hagyott alább, ritkán voltak csendesebb periódusaink. Az eredmény már nem változott maradt az igazságos döntetlen. Lefújás után a szokásos pacsi a csapattal, majd az egyik rendező segítségével csináltunk néhány fotót, aki megköszönte a sportszerű szurkolást, és további sok sikert kívánt nekünk, ahogy jó házigazdához illik. Az érdekesebb események viszont csak ezután következtek: mikor a drapit hajtogattuk össze a szemben lévő tribünről valaki(k) hangos szóval a pestieket, és a Vikinget becsmérelte. Ez a tény ellégé "felspanolta" a társaság egy részét, és úgy döntöttünk, hogy a hazaiak létszámfölénye ellenére nem hagyjuk annyiban a dolgot. Hárman átmentünk a másik oldalra, és lökdösődve, kiabálva berontottunk 6-8 hazai közé. A legnagyobb "szájhőst" egyből kiszúrtuk, akinek ekkor már inába szállt a bátorsága, és a korlátot átugorva hanyat-homlok menekülni kezdett. A "főnök" egyből a nyomába eredt, egészen az öltözőig kergette az embert, míg mi ketten a srác védelmezőit állítottuk le, akik nem győztek bocsánatot kérni. Az öltözőnél közben állt a bál, ahol az egyik ceglédi szakosztály sportolói próbálták kétségbeesetten védelmezni a gyereket Sanyi haragjától. Ezt látva mi is a helyszínre siettünk, de ekkor már megjelentek a játékosaink megelőzvén a vérontást. A srác végűl (a biztonságiak gyűrűjében) elnézést kért, mi pedig diadalittasan távoztunk a helyszínről. Hazafele még megálltunk Újszilváson egy rokonnál, ahol szőlő, sütemény, bórkóstoláson vettünk részt, persze a borból fogyott a legtöbb... Este 9-kor egy igencsak megfáradt társaság kászálódott ki az autóból.
Utólag elmondhatjuk, hogy az alacsony létszám ellenére az utóbbi időszak egyik legemlékezetesebb túráját zártuk, biztos hogy még sokáig téma lesz. Mondjuk a többi utazásunk sem volt semmi...