Ezen a héten igazi szomszédvári rangadó várt a csapatra, a szomszéd stadion idegenlelkű gazdái látogattak az utca túloldalára. Csoportunkat erőteljesen ez a meccs se villanyozta, csak a leglelkesebbek voltak ismét jelen. Többen ma is más programot választottak önhibájukból, vagy azon kívül. A maroknyi brigádunknak sem sikerült időben odaérni, mert némi technikai malőr miatt, volt akinek majdnem úszott az első félidő. Az időben érkező társulat se a szokásos helyén foglalt helyet, hanem inkább a kerítésnél, közel a kiszolgáló létesítményhez, így a mellékhelyiség megközelítése is töredékére csökkent. Szurkolásra ezen a délutánon sem került sor, csak a meccs jelenetei lettek lereagálva, pedig csapatunk ismét folytatta remek sorozatát. Ez a társaság az eredmények alapján igazán megérdemelne nagyobb aktivitást a csoport részéről, remélhetőleg ez Kazincbarcikán érvényesülni fog létszámban és ennek köszönhetően hangerőben is. Mindenki gondoljon bele mikor volt csapatunk ennyi forduló után közvetlenül az élboly mögött, a legkevesebb vereséggel szinte és a legkevesebb kapott góllal.
A vendég oldal is hasonlóan aktív volt mint mi, néhány kék-fehér mezes figura lézengett a lelátó nyugati részén. Sok örömük nem volt, mert csapatuknak esélye sem volt a pontszerzésre, reményük az örömben az utána sorra kerülő NBI-es meccsen se nagyon volt…
A meccs után csoportunk gyorsan szétszéledt kik munkába, kik a keleti csoport másik vasárnapi meccsére igyekeztek.
Felvetődött az igény egy Nagybátonyhoz hasonló bulira, a helyzet adott a hétvégén Kazincbarcika, Fehérvár túra ( Rég jártunk barátaink meccsén) erre alkalmas lenne, a többit majd hozza az élet…

Sanyi-Hungaria