Erre a hétközi késő délután kezdődő kupaösszecsapásra csak a pesti WW tagok töredéke tudott kiérni, ők is drapik nélkül, meg mi két fővel (a fenyegetések ellenére)-összesen 7-en szorítottunk a Kaposvár sikeréért. Természetesen munkából jövet össze-vissza közelítettük meg a Hidegkúti Stadiont, és persze minenki elkésett. Hazai oldalon sem volt valami nagy a nyüzsgés, maximum 100 ember lehetett kint a meccsen. Az igaz, hogy a belépés ingyenes volt, de attól még számunkra rejtéj, hogy az ilyen mérkőzéseket miért nem lehet egy pár órával később rendezni, megkönnyítve annak a pár tucat embernek a dolgát, akik még kiváncsiak erre a magyar futtballnak nevezett szarra. A továbbjutás kérdése gyakorlatilag már az odavágón eldőlt, így sorainkban nem volt túl nagy a lelkesedés, de azért hébe-hóba szurkolgattunk. Hazai oldalon a Blue Brothers énekelgetett valamivel magasabb létszámmal. A második félidőben 3-0-ás hazai vezetésnél a farkasok begyújtottak 3 görögtüzet, amit a vendégjátékosok egy szépítő góllal háláltak meg. A lelkesedés viszont nem tartott valami sokáig, mivel a házigazdák további 3 gólt lőttek a végére teljesen szétesett Kracinak. A vereségen nem lepődtünk meg, mivel már évek óta mi is ott vagyunk a Hungária Körúton a Kaposváriak vendégszerepléseinél, ahol a zöld-fehéreknek csak kevés babér termett, csupán a gólkülönbség volt fájó. Az MTK 10-3-as összesítéssel jutott tovább... A vendégjátékosok a kezdőkörből integetve azért megköszönték a szurkolást, mi pedig átsétáltunk néhány sörre a BKV stadionhoz, majd szép lassan mindenki távozott.