Ha már négyen ott voltunk néhány napja Tiranában, akkor úgy gondoltuk a soron következő hazai válogatott mérkőzésen is ott a helyünk. Kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerűlt jegyeket szereznünk, és két társunkkal, valamint 35 ezer /jórészt/ divatszurkolóval kiegészülve, mi is a Puskás Stadion felé vettük az irányt. Ezúttal nem sikerűlt a szokásos helyünkre belépőt szerezni, hanem csak a másik oldalra, közvetlenül a vendégszektor mellé /ahol körülbelül 60 máltai futballturista foglalt helyet/. Itt találkoztunk az óvári Brigate Nord néhány tagjával, de ők szokás szerint megfutamodtak a kihívások elől  . A drapinkat is kiraktuk egy nyiregyházi és egy soproni zászló társaságába, majd belekezdtünk a meccsnézésbe. A hangulatot csak fokozta, hogy viszonylag korán, már a 7. percben megszereztük a vezetést, de a folytatás sokáig váratott magára. Furcsa volt a másik oldalról szemlélni a tábort, akik szinte végig remek hangulatot teremtettek, szinte sajnáltuk, hogy nem lehetünk köztük... Szünetben még találkoztunk két társunkkal, és velük váltottunk egy pár szót, majd szétváltak útjaink. A második félidő végén még szereztünk újjabb két gólt, lefújás után megtapsoltuk a srácokat, majd mi is távoztunk. Egy közeli kúton még lehúztunk egy gyors sört, és hazafele vettük az irányt a másnapi teendők miatt.
Hajrá Magyarok!

HáZé