A délelőtt Vácon vizitált négyfős brigád mellett még négyen jelezték, hogy meg kívánják tekinteni az ESMTK-BKV meccset, így hosszú tömött sorok helyet három turnusban közelítettük meg az erzsébeti arénát. Az első brigád már jó másfél órával a meccs előtt a környéken lézengett, és jobb híján egy kocsmát választottunk időtöltésnek. Szerintem megtaláltuk a kerület legcsövesebb kocsmáját... na de jó az nekünk. Kezdés előtt néhány perccel a stadionnál voltunk, ahol elintéztük a potyabelépőket, majd bevonultunk a számunkra kijelölt helyre, illetve meglátogattuk a büfét. Közben befutott még egy emberünk, majd a meccs kezdete után nem sokkal még kettő. Igaz velük sem nagyon voltunk kisegítve, hiszen ezen a napon nem nagyon akarta senki koptatni a hangszálait. A szemközti oldalon a hazai ultrák egy néhányszor megszólaltak, és valószínű, hogy a stadion szar akusztikája miatt talán, de a jónak mondható, mintegy 15-20 fős létszámuk ellenére nem sokat hallottunk belőlük. Maga a meccs számunkra borzalmasan alakult, hiszen a hazai csapat az első félidőben benyomott három gólt, mi pedig egyet sem. A második félidőben viszont fordult a kocka, hiszen aranylábúink összekapták magukat, és hősies küzdelemben döntetlenre mentették a meccset. Le a kalappal a srácok előtt!!! A meccs után kijött az egész csapat megköszönni a jelenlétünket, majd ahogy jöttünk, ugyanúgy szétszóródva távoztunk a helyszínről.

Jövő héten a Cegléd gárdáját fogadjuk, remélhetőleg az nagypofájú szurkolójuk is eljön, akivel Cegléden  nem sikerült megbeszélni a meccs utáni nézeteltérést, mert inkább elszaladt...