Ismét ketten vágtunk neki ennek a hétközi túrának. Hiszen tudtuk, hogy élményben nem lesz hiány. Talán az egyik leghosszabb túrának ígérkezett, amit mi a dunaszerdahelyi csapattal megtehetünk. Kettőre volt tervezve az indulás, de talán fél négy is volt mire észak felé vettük az irányt Budapestről. A határig szinte semmi esemény és érdekesség újdonság nem ért minket, mivel ezt az utat szinte már kívülről fújjuk… A pénz –és matrica váltás után nekivágtunk az ismeretlen útnak. Nem sokkal a határátlépés után kellett volna balra kanyarodni Léva felé, de nekünk valahogy ez a művelet még évek után se megy… Inkább túlmentünk és visszafordulva jobbra vettük az irányt ! Elég nyögvenyelősen fogytak a kilométerek, annál inkább az idő. Léva térségét elérve már lemondtunk az első félidőről. Nyitra város, mint valami megváltás tárult elénk és következhetett az autóutas szakasz. A megengedett 110 Km-es sebességet nem igazán sikerült tartani igyekeztünk faragni a késésből. Nagyszombati autópálya csomópontnál kezdtünk kissé bizakodni. Bár még hátra volt majd 120 Km, de a tempó csak egyre fokozódott 140-160 volt az átlag… Az volt a komoly mikor 160 felett levettem a gázról a lábam előzés közben úgy is simán lehagytam a mellettünk lévőt. Trencséni lehajtónál már éreztük, hogy akár oda is érhetünk kezdésre. A következő leágazás már Dubnicát jelezte. Némi szerencsénk volt a stadion keresésével mivel a város felé közeledve tisztán látszottak a reflektorok, illetve egymást követték az útszélére „vigyázó” rendőrautók. Szinte elsőre megtaláltuk a stadion főbejáratát némi keresgélés után itt le is tettük a gépjárművet. Meg is vásároltuk a belépőjegyet 2.5 Euróért. Balszerencsénkre a stadion másik felébe volt a vendég szektor. A kapunál némi fennakadás volt mivel a jegy nem a vendégbe szólt, de velünk nem igazán tudtak szót érteni a tót „ajtón állók”. Vélhetőleg olcsóbban jutottunk be mint mások, mivel a vendég jegyeket érthetetlen módom mindig magasabban kínálják mint a többit. Kb. 10 perc késéssel értünk be. A pályán már meccshangulat uralkodott. Persze nem a helyiek csinálták az igazi hangulatot. Kb. 20-an próbálkoztak szurkolni a mellettünk lévő tribünről. Szünetben egyszer csak a szemközti kanyarban tűntek fel két tót zászlót maguk elé akasztva. Ez idő tájt a Szerdahelyiek a büféből hordták a kolbászt meg a söröket ezek láttán összefutott a nyál a számba, de mind nyelvi problémákból meg pénz híján ez most kimaradt. Sajnos a pályán az eredmény nem alakult túl rózsásan, de a szurkolás a második félidőben sem lankadt, sőt fokozódott a hangulat. Volt vonatozás tíz percig egy nóta éneklése, az ellenfél heccelése szirénával stb… A bekapott gól sem vette kedvét senkinek, így elmerengtem magamban és a 2000-es évek BKV tábora jutott eszembe mikor az ellenfél vezetett, szurkolóik beszólogattak, mi szurkoltunk rendületlenül és a végén miénk lett a diadal. Sajnos a mai nap a diadal elmaradt még a kihagyhatatlan is kijött a kapufáról. A meccs végeztével kijött 3-4 játékos megköszönni a biztatást sajnos úgy látszik csak akkor jó ha ünnepel a kritikát ne fogalmazza meg bár erről ezen az estén szó sem volt.
Még a tábor bőven ünnepelt mi elhagytuk a stadiont mert még 340 km hátra volt és egyikünknek reggel munkába kellett állni. Egy gyors vásárlás a Tesco-ban és irány vissza…
Most jött még csak a fekete leves valahol még Nagyszombat előtt kifogyott az AutóGáz és erre alkalmas kutat nem igazán találtunk. Szered és Nyirta között bukkantunk egy Slovnaft kútra, mely gázt is árusított. Megmentőként tárult elénk a totemoszlop LPG ára, pedig majdnem túlhaladtunk. A kútra begurultunk jobb oldalt tele rendőrökkel és a motorháztetőn hasaló egyénekkel. Mondom hova keveredtünk ? A kúton végül megoldottuk nagy nehezen a tankolást mind a 8 Eurónkért persze az is mind apróban. Utunkat folytattuk Nyitra majd most már Érsekújvár és Komárom irányába dél felé. Időben igencsak hajnal felé járt talán éjfél is múlt mire átléptük a Dunát. Innen már csak az álmossággal és a hátralévő km-ekkel vívtunk komoly harcot. Talán fél kettő talán két óra is volt mire Gödöllőre értünk és az ágyba keveredtünk.
Összegzésül azt mondom ezúttal sem kellett csalódom a hangulatban, talán a győzelem szaga kezd kicsit hiányozni. Gondolom ezt a több mint 600 Km levezetése után is. Remélem minél előbb sor kerül az újabb utazásra. Bízva a győzelembe és az újabb felejthetetlen élményekbe.

Sanyi-Hungaria