A hétközi máriatölgyesi túra után égetett a vágy, hogy hétvégén Eperjesen is ott lehessek DAC meccsen. Ismét ketten keltünk útra /társaink Egerbe ill. a REAC-Kaposváron voltak/. Ezúttal időben indultunk és a haladás is gyorsabb volt, hála az autópályának. Miskolc és Kassa között várt ránk pár Km főút, de itt is normál tempóban lehetett haladni. Pár megállóval azért megtűzdeltük az utat a szikrázó napsütésben. Kassa után ismét autópálya következett. Hamarosan elértük történelmi városunkat. Kb. másfél órával a kezdés előtt odaértünk, de legalább egy óra ráment mire megtaláltuk a stadiont. Legalább túlestünk egy alapos városnézésen. Láttunk minden főbb nevezetességet. Egy rövid ideig bóklásztunk egy utazó vidámparkban, és szemtanúi lehettünk a helyi „kultúernépek” gettójának.
Percekkel a kezdés előtt estünk be a stadion vendégszektorába, ahol a már hangoltak a Szerdahelyiek. Ezúttal csak 8-an érkeztek egy kisbusszal. Minket meglátva kirobbanó fogadtatásban részesítettek. Köszönhetően a múlt heti fórumozásnak. A meccs kezdetére az eső is eleredt pillanatok alatt bőrig áztunk. Ez a külső körülmény egyátalán nem hátráltatott minket a szurkolásban. A hazai Tatran Presov szurkolói a szemközti szögletzászlónál helyezkedtek el mintegy 150-200-an. Szurkolásuk közben kis zászlóikat lengették, nem nyújtott rossz látványt. Mi szurkolásban kihoztuk, amit ilyen létszámban kilehetett. A szünetig a csapat is kihúzta a gólnélküli döntetlennel.
Szünetben eleget kellett tenni a Szlovák labdarúgó szövetség szabályzatának mivel a vendég részben is kötelező a WC és a BÜFÉ. Nem is oly soká eleget is tettek a kérésnek Éva „Páncsová” mosolyogva hozta tálcán a gyöngyöző nedűt és kolbászokat. A második félidő ott folytatódott ahol az elsőnek vége szakadt, a hazaiak támadtak a DAC többnyire védekezett. Egyszer csak a lelátói események is felpezsdültek egykét tót szájhős jelent meg a melettünk lévő szektorban és minket, magyarokat és Magyarországot és melesleg a Ferencvárost is gyalázták. Sok ügyet nem vetettünk rájuk max. egy két visszaszólás erejéig. Úgy voltunk velük egy óra múlva úgyis házi feladatot kell írniuk… A java csak most jött elindult a fél hazai tábor is felénk mintegy 100 emberrel és közvetlen mellettünk lévő szektort spécizte ki magának tőlük is kaptunk hideget-meleget miután elénekelték a himnuszukat. Kb. negyedóráig kaptuk a tömény gyűlöletet mire a biztonságiak elérték, hogy vonuljanak vissza a helyükre. A kérdésem erre csak annyi hol vannak ezek a bátor fiatalok mondjuk Dunaszerdahelyen ??? Azt már csak félve merem megkérdezni, hogy egy Magyar-Szlovákon éppen mi dolguk szokott akadni magyar gyűlölet helyett ??? Talán épp palacsinta sütés ??? Kétlem… Az események után a gólok is potyogni kezdtek, vezetéshez a DAC jutott majd egyenlítés következett, de sajnos a győztes gólt nem a Csallóköziek érték el. Meccs vége előtt öt perccel érkezett öt-hat feketeruhás, akik távozásra szólítottak fel minket persze mi éltünk emberi jogainkkal több száz km leutazása árán kíváncsiak voltunk az utolsó percekre is. Volt egy „sün” aki igencsak markolászta a hancúr lécet, bár midő csodálatos ő nem vállalta az arcát… A kieresztés közben egy-két hazafi próbált a közelünkbe jutni, de ezt nem engedte a közeg. Gyors búcsúzkodás a Szerdahelyiektől, majd nekik irány Szerdahely, mi pedig Kassa felé távoztunk a stadionból.
A hazaút már zökkenőmentesen ment. Egy hosszabb pihenőt tartottunk Miskolcon egy Melegszenvicsesnél, étkezés céljából. Füzesabony tájékán felvetődött még az ötlet, hogy beugorjunk Egerbe a koncertre társainkhoz, de jóból is megárt a sok, pláne ha az emberen kiütéssel győz a fáradság. Így hazáig már meg sem álltunk és maradt egy kis idő pihenni a reggeli műszakig.
Összegezve remek túra volt mindenkinek ajánlom legközelebb tartson velünk a Hazáért és a DACért…

Sanyi-Hungaria