1920. június 4-e, ezen a napon egy nemzetet bénított meg a fájdalom. Trianonban eltemették a magyarság egyharmadát, azóta az idegenbe szakadt magyarok mint kisebbség élnek a saját földjükön…
Eme gyalázatos békediktátum 86. évfordulójára a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Kárpátia zenekar közösen Párizs külvárosában, Versailles-ban szerveztek megemlékezést.
Az út szervezése már fél évvel, vagyis a téli bajnoki szünet alatt megkezdődött több variáció is felvetődött. Előzetesen úgy nézett ki, hogy többen is képviseltetni fogjuk magunkat és Hazánkat az esemény helyszínén. Végül egyedül maradtam az útra és egy baráti társaságomhoz becsatlakozva vállaltam a mintegy 1600km-es utazást.
Az indulás péntek estére volt tervezve, ami menetrendszerűen meg is valósult így a pesti megemlékezést otthagyva indultunk neki a maratoni útnak. Este 8 körül már együtt a csapat szétázva, dideregve ült be a járműbe. Budaörs szomszédságában még megálltunk egy srácért meg némi innivaló vételezése céljából. Az utazás nagy része sztorizgatással és iszogatással telt meg 100 km–énként cigi és pisi szünet. J Az útirány számomra elég ismerős volt felelevenedett bennem a pár évvel ez előtti Német-magyar túra élménye. A hajnal Nürnberg és Stuttgart között ért minket, ahol hosszabb szünetet tartottunk némi reggeli és nyújtózás céljából. Persze kifogyhatatlanul mentek a poénkodások meg egymás heccelése. Épphogy elindultunk az autóval kisebb műszaki hiba lépett fel –ledobta az ékszíjat- Egyből félre is álltunk kiraktuk a háromszöget mert erre harap a „Cobra 11”. Nem telt bele 5 perc ott is voltak… Kb 15 perc kényszerpihenő után folytattuk is utunkat. A következő nagyobb pihenőt közvetlenül a Francia határ előtt a Saar-vidéken tartottuk. A brigád nagy része egy benzinkúton frissítő zuhanyzásra is vetemedett. Majd pár mókás fotó után irány a csigazabálók országa. A határon kérdezték hova tartunk némi trükkel eltereltünk minden gyanút, hogy bármi közünk is lenne a Párizsi megmozduláshoz. Tudni illik mi hagyományőrző várjátékokra, igyekszünk J Párizs előtt még egy nagyobb kútnál megálltunk elő is kerültek a revíziós matricák, hogy hirdessék a hazánk ellen elkövetett igazságtalanságot! Délután 4 környékén értük el a Francia főváros elővárosát, ahol szállást kerestünk, mivel páran nem nagyon bírták volna ki az autóban éjszakázást viszonylag hamar másfél óra keresgélés után találtunk is egy viszonylag olcsó szállást, bár hely és költségkímélés érdekében hárman az autóban éjszakázást választották. Gyors környéknézegetésen átestünk némi francia nyelvű revíziós szórólapot is szétterítettünk. Ijesztően furcsa volt, hogy a környék tele volt bevándorlókkal, a hajdani gyarmati lakosság leszármazottaival és az újhullámos ázsiaiakkal. Kb., megkétszereztük a helyi fehér lakosságot 9-en. Ezt csak azzal tudnám érzékeltetni, hogy a helyi buszról kb. 15 leszállóból 8-10 fekete kb. 3 sárga és csak a maradék tűnt eredeti franciának. Besétálva egy szűkebb utcába tipikus amerikai filmekben látott gettóra emlékeztetett mindenhonnan fekete fejek leskelődtek már csak a lepukkant környék hiányzott, de hát úgy látszik ebből látszik, hogy nem Amerika… Bár a WC elég furának tűnt angol wc-k helyett a balkánon tapasztalható pottyantósok fogadtak minden fele minket. Meguntuk a sétálást az autóhoz érve némi Erdélyi pálinkát küldtünk körbe, abból az alkalomból, hogy szerencsésen megérkeztünk nomeg egyik társunk születésnapja alkalmából. Szép lassan nyugovóra tért a brigád nagy része, már csak páran söröztünk és kártyáztunk a szállás parkolójában. Hamarosan már csak kettesben maradtunk haverom barátnőjével és a maradék sörkészletet kímélve megkerestük a borokat…hajnali 2-ig iszogattunk és meséltük a jobbnál jobb történeteket. Ekkor már féltünk , hogy az életet jelentő szőlő léből is kifogyunk, majd nyugovóra tértünk a járműben. Reggel 7-8 között volt az ébresztő és zuhanyzás után célba vettük a belvárost. Az első megálló a műemlék jellegű nevezetes kéttornyú templom volt. Majd a környék szórólappal való megterítése városnézéssel egybekötve. Némi ajándéktárgy vásárlása. A következő gócpont a diadalív volt. Elképzeltük anno ,hogy vonulhatott a Birodalmi hadsereg…Egy jó kis emlék azért minket is  köt már a boltíves emlékműhöz, mivel épp a söröm iszogatva bámészkodtam odalép elém egy fekete „lidérc” rendőr és utalt, hogy nem kéne ezt közterületen. A lényeg viszont, hogy e közben a kezében egy banánhéjjal hadonászott…
Az autóhoz vissza térve a  híres-neves fákkal övezett főutcán haladtunk természetesen terjesztve hazánk ügyét. Egy Európát végigjáró tehén szobor kiállításba is belebotlottunk persze voltak mókás fotók is…
Lassan a megemlékezés helyszínére vettük az irányt. Elhaladva az Eiffel-torony mellett is amelyet majd haza fele úton ejtünk útba. Kb. két órával a rendezvény kezdete előtt értünk a Versailles-i kastély előtti hatalmas térre ahol már gyülekezett a magyar demonstráló tömeg a turisták legnagyobb meglepetésére. Gyorsan kipakoltuk zsebeinket mivel azonnal hallottuk a hírt hogy két srác már áldozatul eset a rendőröknek mivel kést találtak náluk.
Kb. négy óra körül indult meg a menetoszlop a Trianon kastély felé. Folyamatosan szólt a Vesszen Trianon! ,a NEM,NEM SOHA és a Justice for Hungary! rigmusok. A helyi bámészkodok értetlenül álltak, nem tudták mire vélni a megmozdulást. Sorba nyíltak az ablakok ,emberek jelentek meg az erkélyeken amerre a menet elhaladt. Folyamatos rendőrkordon kísérte a demonstrációt a mellék utcák is tele voltak rendőrökkel. Pár 100 m séta után oda is értünk a helyszínre. Mint kiderült a Trianon palota most szállodaként üzemel. A tulajdonos azonnal felkérte a vezetőket hogy ha lehet ne hangoskodjunk. A élet ezt máshogy hozta. Ha már mi 86 évig szenvedtünk a döntések következtében egy kis lármát igazán kibírnak. A kerítésnél a rudas zászlókat mindenkivel lerakatták és a Kis-Trianon kastély konferencia termébe irányítottak minket. 16:32-kor kezdődött is a megemlékezés. Különböző beszédek, versek és visszaemlékezések hangzottak el. Ezeket nem részletezném csak annyit tennék hozzá ,hogy az egész francia nyelvű fordításban is hallható volt. A beszédek után kb. 40 perces Kárpátia koncert volt hallható ami remek zenei hangzásával méltón zárta le a megemlékezést. A visszafele séta szintén hasonló koreográfia szerint zajlott mint ide fele,az út megtétele után a Versailes-i kastélynál elénekeltük a Magyar Himnuszt. Majd hamarosan mindenki ment a maga útjára. Mi is hamarosan a torony fele vettük az írányt.  Odaérve tapasztaltuk ,hogy ”mindössze” 11  euróba kerül a feljutás nahát egyszer élünk módra felmentünk két és fél órás tortúra volt a feljutás iszonyat tömegben. Végig poénkodtuk a turista látványosságot a sok arra kiránduló meg nézett hogy ezeknek a magyaroknak meg mi baja…Leérve még pár fotó a kivilágított „rozsdaboglyáról” majd indultunk haza. Az út jobb hangulatba telt mint idefele, borozással és kártyázással telt. Hétfő este 9 tájban értünk Budapestre. Soha rosszabb utat csak azt sajnálom ,hogy ilyen ügyekért kell útra kelni az egyszerű embereknek. Hisz az ilyen diplomáciai dolgok a kormány hatásköre lenne…