Alig fejeztük be aktuális félévenkénti sportolásunkat az „Óriások a kicsik közt” elnevezésű focitornán, Székesfehérváron, máris csoportunk egy része észak felé vette az irányt Fehérvári barátainkkal kiegészülve. Kb. fél órát töltöttünk el a Maroshegyi Pucok elnevezésű kocsmában, míg vártuk barátainkat, hogy elkészüljenek. Addig óhatatlanul nosztalgiázásra került sor. Anno pár éve az ajtón kinézve az Ikarus-Maroshegy sportlétesítménye tárult elénk, most az Inter Spar üzlete és hatalmas parkolója kongott az ürességtől. A terület egyik sarkába bepréselve egy foci pálya, ami otthont adhat újra a csapatnak. Lassan a többiek is megérkeztek és útnak indult a két autóból álló karaván. Sokszor nem álltunk meg mert általában szemerkélt az eső csak közvetlen Győr előtt. Egy-egy sört vett magának az erre szomjazók tábora majd fizetés után távoztunk. Az ajtóból utánunk kiabáló pultos nő az üvegbetét árát követelte rajtunk, mindhiába. Be kellett érnie az út közben elfogyasztott sörök otthagyott üvegeivel, kb. fedezte a dolgot. Ezért üresek a magyar vendéglátó ipari egységek mert a személyzet semmi rugalmasságot nem mutat a vendégek irányába.  Ekkor egy stori villant be egy Győr-Videoton kapcsán mikor is egy fagyis hűtő lett kitolva a szurkolók közé felkínálva az ingyen fogyasztást a többiek között. Akkor néztem volna meg a pultos fejét…
Az út hátralévő szakaszában átvettem a felvezető szerepet, és hamarosan a gúny határt jelképező Dunát léptük át. Némi valutát szerettünk volna vártani, de az általam ismert pénzváltó épp zárva volt még szerencse, hogy mindenkinél volt elegendő „európai valuta”. A hátralevő kilométereken már sok esemény nem történt, ha csak az, hogy elnéztem a stadionhoz vezető utat és egyel hamarabb vettem a jobbost. Problémát nem okozott a pillanatnyi navigációs zavar. A stadionnál nem volt egyszerű parkóló helyet találni, de ezt a feladatot is megoldottuk. A pénztáraknál kígyózó sorok fogadtak minket, nehezen akarta felfogni az „1000 nézőhöz szokott” lelkünk. Már ekkor –jó 20 perccel a kezdés előtt- hangolt a tábor zengtek a nóták. Mi is lassan helyet foglaltunk fedett „szurkolói” lelátón. A csapatok érkezésekor koreográfia lépett működésbe kék illetve sárga kiszászlók lengtek, majd péztárgép szalagok repültek a pálya felé. A szurkolás is fantasztikus volt az első félidőben főleg a gólnál szinte felrobbant a stadion. A szünetben célba vettük a büfét, ahol pecsenyét és kolbászt ill. sör kofoa duó játszotta a főszerepet. (Köszönjük a soron kívüli kiszolgálást) Annyira belemerültünk a dolgokba, hogy a második félidő felét le is késtük. Így a rózsahegyi gólról is lemaradtunk. A hangulatban és a meccs színvonalában sem kellett csalódnunk. Várjuk az alkalmat, hogy újra ott lehessünk. A haza úton már sok esemény nem történt. Kb. 1 óra fele értünk Budapestre.

Sanyi-Hungaria