Páran úgy gondoltuk, hogy ha már csapatunk a mi életünkben soha nem jut ki a nemzetközi porondra legalább mi szurkolók kinn lehessünk, legalább egy „szösszenetre”. Így közvetve a DVSC szereplésén keresztül szurkolhatunk a magyar foci sikeréért. Szokásos bázisról indult a menet a szokásos hangulatban persze most is nem csak az aktuális mérkőzésről, hanem saját csapatunkról, a válogatottról és egyéb szurkolói eseményekről is esett szó. A stadionba érés előtt még megálltunk a szokásos „B” épület előtt a számunkra kocsmaként üzemelő benzinkúton egy kortyinkára, majd a bejáratot vettük célba. A bejutás könnyedén ment mivel egy idő után a tömeg megunta a biztonságiak lassító tevékenységét és a rendész szakembereknek csak arra maradt idejük, hogy gépként kezeljék a belépőket. A szektorba érve már szinte teltház közeli állapot volt, a debreceni ultrák már a koreográfia előkészítésén serénykedtek, ami nem is sikerült rosszul. Mérlegelve a számukra hazai pályának nem mondható körülményeket és szektor méreteket is figyelembe véve. A hangulatra se lehetett panasz igazi meccshangulat fogadta a játékosokat. A vendég Levszki csapatát is szépszámú szurkoló kísérte el Szófiából és cseppet sem mondható el róluk, hogy néma szemlélői lettek volna a mérkőzésnek. A meccs részleteibe nem mennék bele mivel ezt mindenki láthatta, hallhatta, olvashatta az elektromos és írott sajtó több változatában is.
Talán még annyit erről a találkozóról, hogy nem bántuk meg, hogy kimentünk remek hangulat és élmény teli találkozót láthattunk és mellesleg szemtanui lehettünk, hogy több mint egy évtized elteltével ismét BL-főtáblás csapata van hazánknak. Meccs után még pár kanyar a kúton ünneplés gyanánt és arra „ébredtünk”, hogy számomra a tömegközlekedési hazajutási lehetőség az adott napon már lehetetlen… De ezért vannak a jó barátok…
Reméljük a magyar bajnok a csoportkörben is végre hajt egy-két bravúrt nem elképzelhető, hogy kinn leszünk a hazai meccsek némelyikén a lelátókon…

Sanyi-Hungaria