Még ki se hevertük a szombati magyar-svéd meccs traumáit, máris klubcsapatunk meccse invitált minket túrára. Túl nagy érdeklődés társainktól nem érkezett szombat este így „privát” programként kezeltük a napot. Korai indulást választottunk mivel ránk fért egy kis kikapcsolódás is meg ha már ennyit utazunk kössük össze a két dolgot… Nem utolsó sorban a Szemetesláda íróinak olvasóinak ajánlom szeretettel: Nem csak a kocsmába járunk címmel…
Szóval délelőtti kulturális programként az M3 Archeopark szerepelt, mely Polgár térségében található. A régészeti és pihenő park ötletét az autópálya építésekor feltárt maradványok ihlették. A tájjellegű házak kiállítások mellett e hét végének vasárnapján még családi napot is tartottak. Így még különböző programok színesítették a látnivalókat. Volt ott rögtönzött kovács- és agyagműves „műhely” egy kicsit odébb a búcsúkból ismert cukorka árus kínálta portékáit. Volt lehetőség lovaglásra, horgászatra és volt aki a bográcsozás szenvedélyének tett eleget. A gyermek programokban sem volt hiány és délután haditorna bemutatóra is sor került. A választék annyira színes volt, hogy azon kaptuk magunkat, hogy igen csak sietősen igyekezni kell a meccsre, mivel lehetünk elég közel, de az idő hozzá még kevesebb. Gyors útvonal tervezés és gyerünk… Sorba hagytuk el a településeket a hátralévő km-ek is gyorsan fogytak majd az egyik Sajó menti Borsodi településen némi terelés volt. Egy kanyar kicsit benéztem, mondom mi baj lehet majd a következő utcán megteszem ugyanezt. Egyre sejtelmesebb lett valami szinte egyeduralkodóvá vált az út szélén a cigányok jelenléte. A kanyar után mintha valami más volágba csöppentem volna (hirtelen Albánia villant be), de gyorsan rá kellett jönnöm ez nem az… Megvető lenéző ellenséges tekintetek az utcát ellepő és az árokparton heverésző népesség részéről. Mondom ez nem szimplán cigány sor ez már egy negyed… Talán 20 Km/h-val sem mertem menni nehogy elsodorjak egy utcán rohangáló rajkó valamelyikét, mert itt úgy elásnak minket, hogy száz év múlva se találják meg a maradványainkat a régészek. KB 10-15 perc volt mire kikeveredtem ebből a körzetből, de mintha az örökké valóság lett volna. Olyan sokkot kaptunk hogy még a meccs szünetében sem tértünk tőle észhez. Szabályosan idegenként éreztem magam saját országomban ilyen megvetésben még a szomszéd államokban sem volt részem. Most már tudom milyen cigánytelepeket akar felszámolni a kormány újabb segélyezéssel, nekem erre nekem valami más alternatíva jutott eszembe a felszámolás szó hallatán…
Végül is szerencsére túléltük a falusi turizmus szépségeit és mindössze 15 perc késéssel meg is érkeztünk a meccs helyszínére. Kiakasztottuk drapinkat majd valahol ott folytatódott a bosszankodás, ahol múlt héten abba maradt. Kapura teljesen veszélytelenek voltunk. Talán annyi említhető meg pozitívkét erről a meccsről, hogy elkészült a lelátóként üzemelő betonplacc befedése… A meccs végén azért egy játékos megköszönte a jelenlétet meg szünetben aktuális tartalék kapusunkkal is váltottunk pár szót. Meccs után még a szürkület előtt meglátogattuk a Muhi csata emlékművét is, majd a szokott kúton ettünk vacsora gyanánt. Ezután már említésre méltó esemény nem történt és bőven emberi időben haza értünk, pedig nem is siettünk…
Ennél unalmasabb túra soha ne is legyen már csak egy győztes meccs hiányozna, talán a tizedik forduló környékén azt is megéljük valahol kelet-Magyarországon…

Sanyi-Hungaria