Majdnem három hónapja, hogy nem voltunk már DAC meccsen. Nekünk is időközben elkezdődött a bajnokság és egymást ütötte a sorsolás. Nagyon vártuk már ezt a meccset, mivel tudtuk, hogy nem lesz eseménytelen túra. Egyrészt, mert a tavaszi találkozón a zsolnaiak nem hagyták el sértetlenül Csallóközt, másrészt, először vágtunk neki az útnak Szerdahelyről mi is szurkolói buszokon. Kb. tíz, fél tizenegy tájban indultunk Pestről sokáig nem tartott, hogy haladni is tudjunk, hisz az Erzsébet-híd Budai hídfőjénél már állt a sor. Az araszolás egészen az autópálya kezdetéig tartott, így simán egy óra pluszból fél óra késésbe kerültünk. Mind ez azért, mert két négyzetméter útburkolatot lezártak az egyik sávból. Végre megindultunk ekkor megállási roham tört ki társunkon. Persze a nagy örömre, hogy végre haladunk nem is álltunk meg, csak Tatán. Ebből némi sértődés következett, melynek következtében csendben telt az út Szerdahelyig. Végül félórás késéssel értünk célállomásunkra. Szencen megismert barátunk már várt minket.(köszönjük a jegyek és a buszút leszervezését) Letettük az autót náluk majd sietve egy közeli kocsma felé vettük az irány, ahol isteni csülkös-köröm pörkölttel vártak minket. Illetve pár sörre is a helyiek vendégei voltunk. Utólag is köszönjük a vendéglátást. Második sörünket már sietve kellett inni, mert nagyon közelgett a buszok indulása és még az autóhoz el kellett ugrani a fényképezőért. Ekkor kétfelé váltunk, így végül egy kis késés belefért az induláshoz, de sajnos egy buszra nem fértünk társainkkal. A buszok külön útvonalon mentek egy busz Somorja felé, kettő velünk együtt Galánta felé vette az irányt. Addig is fogytak a sörök szóltak a dalok, és egyre többen érzetek szorító érzést, de nem a esti meccs hanem megállási kényszer miatt. Nemsokára elértük az Eszterházy-kastélyt ahol több Galántai DAC szurkoló csatlakozott még a túrához, többen viszont magukon könnyítettek inkább. Ekkor már végképp remek hangulat uralkodott… A három busz valahol az autópályán egy benzinkúton csatlakozott egymáshoz, ahol végre társainkkal is ihattunk egy-egy sört majd hamarosan folytattuk utunk Slota városa felé… A már leírt forgatókönyv szerint zajlottak az események a továbbiakban is. A város határnál már vártak minket a rend éber őrei és egészen a stadion vendégszektorához vezették a három buszt. Elég nagy volt a rendfenntartói készültség, de semmi különös nem történt a beléptetésnél. Gyorsan a büfé felé vettük az irányt, majd irány a lelátó. Kiraktuk drapinkat a többi Szerdahelyi csoport mellé, majd úgy középtájban elhelyezkedtünk. Nagyon jó hangulat kerekedett köszönhető az új daloknak és lelkes tábornak. Zengtek a szokásos dallamok és persze egy-két „dícsérő” szólam ján slotát is megemlítette… A hazai tábor talán 30-50 embert tudhatott soraiban a fórumokon vendettát emlegettek, csak nem értem ezt, hogy akarták megvalósítani ??? Meg is kapták a fricskát: zilina hooligans ha-ha-ha… Mind emellett megemlíthető, hogy ez a létszám ami a vendégbe fölsorakozott még legalább kétszer ennyi is lehetett volna, ha a szervezők kicsit nem szúrják el és több jegyet rendelnek! Mivel sokan otthon maradtak, mert az a rémhír keringett a fórumon, hogy a helyszínen már nem lehet jegyet venni. Bár a helyszínen megtudtuk, hogy bejutott volna mindenki… Főleg, hogy a stadion egyik oldal lelátója már nem is került megnyitásra, hisz kb. 3000 néző jött össze… A stadion nagyon kultúrált modern nyugat-európai színvonalú. Ezt az is mutatja, hogy a vendég blokkot legalább 10! Kamera pásztázta! Plusz az alapvonalról még egy állványosról is felvették a kultúrált és színvonalas szurkolásunk! Bár a ria-ria-Hungáriát fütty koncerttel jutalmazta a helyi publikum, bár ez legyen az ő kisebbségi komplexusuk. Talán jobban nem is érdemes részletezni a meccset, aki nem látott még DAC meccset az nem is tudja átérezni, mit is jelent a Felvidéken magyarnak lenni…
A hazaúton kishelycsere a buszokon így már együtt mentünk mindnyájan. Kifelé menet a kemény tótok megdobálták az egyik buszt, de jelentős kárt még ilyen bátor és önfeláldozó mutatványuk közepette sem sikerült okozniuk. Ezek után engem elnyomott az állom csak elmondásokból halottam, hogy az egyik benzinkútnál tót rohamrendőrök ellenőrizték az ajtón távozó vásárlókat, hogy egyezik-e a kivitt áru a blokkal… Bár ilyen téren edzett társunk túljárt a kecskepásztorból lett rohamrendőrök eszén… Talán evvel az eseménnyel le is zárult a túra kb. 2 felé értünk a Csallóköz szívébe ahol már mindenki az igazak magyar állmát aludta. Barátunknak hála el is szállásolt minket éjszakára így kipihenten indulhattunk haza az anyaországba. Másnap kora délelőtti kelést választottunk hisz még vasárnapra is akadt dolgunk kelet-Magyarországon egy kis NBII-es bajnoki keretében, csapatunk meccsén. Barátunktól búcsút vettünk a mihamarabbi találkozás reményében, megköszöntünk a vendéglátást, majd még magunkhoz vettünk egy tele tank olcsó felvidéki autógázt, majd sietve faltuk a km-eket. Kb. dél körül Pestre is értünk.

Sanyi-Hungaria