Talán eddigi legkorábbi indulási időpont volt kitűzve erre az utazásra. Kicsit nyomottak voltunk az időpont miatt, de a megszokott berögződéseken /parkolás a kúton, sörcipelés/ talán annyiban módosítottunk, hogy az első sört csak a busznál nyitottuk. A ráhangolódás a túrára is kicsit lassabban ment, de az idő /sörök/ múlásával egyre oldottabb lett a hangulat. Győri megálló után pláne útjának indult a móka hisz előkerült a Bakony-csoportban eltűntek társasága a Brigate Nord Mosonmagyaróvár. Rég múlt bajnokik felidézése közben Láger sörrel köszöntöttek minket, mi stílszerűen Jagerrel viszonoztuk. Egész úton újra állandósult egymás heccelése, hisz ez elengedhetetlen egy válogatott túrán. Időközben áthaladtunk néhai Fővárosunkon, Pozsonyon egy-egy –számomra- „kedves” nótával üzentünk jelenlegi bitorlóinak. Ezek után nekivágtunk a csehországi autópályának. Első említésre méltó megálló valahol Prága és a német határ között volt, ahol már volt, aki túl volt a holtponton a buszon lévők között. A megálló apropója a Ghána-Magyarország U20-as VB-Elődöntő közvetítését Egyiptomból. A Cseh kisváros kiskocsmájában egy meccs erejéig megpezsdült az élet. Hisz meccshangulatot teremtettünk a kivetítő előtt. Sajnos a döntőbe jutást nem sikerült kiszurkolnunk, de mióta meccsre járó figura vagyok ilyen sikert nem ért el nemzeti csapat még, ha korosztályos csapatról van is szó. Meccs után belevágtunk a német éjszakába többen álomra szenderültek. Én csak egy pihenőhelyen ébredtem ahol egy óra pihenő várt ránk a kompig. Elég embert próbálóan hideg volt, vagy csak a kimerültségtől fáztam nem tudom… Még rövid út várt ránk és ott voltunk a kompnál beszállítás után irány a fedélzet. Még életemben nem jártam ekkora hajón (viking létemre) max. az Esztergom-Budapest szárnyas hajó volt. Szinte minden igényt kielégítő kiszolgálást nyújtott a kompon található választék. Apró problémát már csak az jelentette, hogy nem a mi pénztárcánkhoz voltak az árak méretezve. Ebből már sejteni lehetett, hogy Dánia se az olcsó „balkán” lesz… nem is lett az! Egy dán pihenőhelyen az Albániában bevezetett focira adta a fejét a legénység, persze derüre-boru egy jól irányzott lövéssel megöltem a focit. Egy teherautó kerekei alatt landolt a bőr. Talán 10-11 körül értünk a stadionhoz. Kiderült, hogy a busz 90%-ának nincs jegye és a helyszínen nem fognak árulni. Áldom a felkészültségemet, hogy ha drágán is (14500Ft) de megvettem Pesten) Ennek tudatában nekivágtunk várost nézni, hogy lássunk valamit Koppenhágából hisz időnk volt elég. Fő célkitűzésünk a Hab(leány)ribanc. Közben ismerkedtünk a nyugodt északi jóléti társadalom küljegyeivel. Ne merüljünk bele, mert az embernek elmegy a maradék életkedve és többet csak kelet és dél felé megy idegenbeli túrára. Hamarosan meg is találtuk majd pár fotó a sok turista közt és lassan indultunk vissza felé. Még egy-egy aranyáron (2000 Ft) mért sör, majd irány a stadion. A magyar drukkerek közt már szinte lincs hangulat uralkodott a jegyek miatt, ki-ki kereste a felelősöket. Voltak élelmes szurkolók, akik így vagy úgy szereztek a pesti árnál némileg olcsóbban. A gondokat feledtetve pár nóta is felcsendült némi hangulatfokozásnak egy maradék sroboszkópot gyújtottam, amit egy görögtűz követett. A kisvártatva a jegyeket sikerült elintézni, végre a szektor felé vehettük az irányt. Ott már sok magyar szurkoló volt, akik a környékbeli országokból jöttek, de voltak akik Budapest-Liszabon-Koppenhága túra utolsó állomásán voltak. A meccsen természetesen telt ház volt minden dán ünnepelni készült a VB kijutást, ebbe végül némi ürüm került, mert a végén mi ünnepeltünk. Talán sok magyar arcáról nagyobb öröm volt mintha megnyertük volna a VB-t. A szurkolás talán két részre volt osztható volt, aki szurkolt azok extázisban, volt aki egyátalán nem. Mondjuk könnyű úgy szurkolni annak, akinek élete első és talán legnagyobb utazását éle meg… A haza út számomra kicsit már nehéz volt, hisz hiába a busz, de utazósebessége elég bekorlátozott. Az egyéb szükségletek is csak felsőbb utasításra oldható meg. Van némi előnye az autónak… A haza utat még egy csehországi szakadó hóesés is hátráltatta. Magyarország táblát ismét megváltásként éltük meg. Győrben elbúcsúztunk Óvári barátainktól és még sok ilyen közös túrát kívántunk egymásnak. Pesten hulla fáradtan szálltunk le a buszról, siettünk is haza mert tudtuk, hogy egy nap pihenés után vár ránk egy túra Kazincbarcikára.

Sanyi-Hungaria