Lassan egy hónapja, hogy nem voltunk DAC meccsen, most eljött újra az alkalom, hogy részt vegyünk ismét egy Kelet-Felvidéki túrán. Már kora délelőtt útnak indultunk, hogy eddigiekkel ellentétben, most nem egy bajnoki, hanem a tót kupa sorozat egyik mérkőzésére látogassunk el. Minek nem kevesebb tétje volt, mint a legjobb négy közé kerülni. Bár az odavágón már tetemes előnyre tett szert a Csallóközi gárda 3-0, így inkább csak szurkolói szemszögből maradt érdekes ez a találkozó. Hiszen igencsak ritkaság számba megy, hogy egy magyar ajkú kisvárosban játszik meccset a csapat. Meccs előtt némi kulturális programként némi kitérővel – miskolci pénz váltást követően- útba ejtettük Krasznahorka „Büszke” várát, mint dicső őseink egyik Felvidéki hagyatékát. Szép látványt nyújtott a köd felhőbe meredező ősi vár falak látványa. Sajnos a belső múzeumot nem tekintettük meg mivel európai valutával igencsak hadilábon álltunk. Így csak pár fotó és indultunk is Szepsi /Moldava nad Bodvou/ felé. A határ menti kisvárost hamar megtaláltuk, a stadion holléte sem jelentett komoly fejtörést. Bár ekkor órákkal a találkozó előtt még semmi nem utalt arra, hogy este itt bizony meccs lenne. Már csak némi harapnivaló után kellett nézni, mert igen csak kopogott az éhségtől a szemünk. A városszéli bevásárló központban ezt is hamar megoldottuk. Feltűnt az úton az első DS-el kezdődő rendszámú jármű is, a csapat busza volt. Lassan mi is szedtük a sátorfánkat és indultunk a pályához. Ekkor már a parkolóban volt pár Szerdahelyi és egy tucat Nyíeregyházi szurkoló is. Hamarosan indultunk is a bejárat felé. Megváltottuk igen olcsó belépőinket fél euró/db (azaz 136 Ft!!!) és birtokba vettük a számunkra kijelölt szektort. Addigra már több szerdahelyi pakolta ki a darapikat. Mi is kitettük sajátunkat. A takaros kis stadion is szépen telt persze helyi viszonyok közt. Bár ezt sok magyar másod sőt néhány első osztályú csapat is megirigyelné. Két székezett fedett fő tribün ill. a kapu mögött egy vendég rész kialakítva. Kulturált illem és kiszolgáló helységekkel. Hangsúlyozom ez egy szlovák 3. ligás csapat!!! Slussz poénként villanyvilágítással megspékelve és egy kis digitális eredménykijelző. Ilyen keretek között indult a találkozó. A szurkolás sajnos az első félidőben nem volt folyamatos, mert alkalmi előénekes ill. dobos meg hát a társaság is elég „egyedi” volt. Sajnos bármennyire is magyar ajkú település a magyarul szurkolás nem igazán akarták, hiába az igyekezetünk mindössze egy hajrá Szepsit sikerült „kicsikarni” a hazai magból. Szünetben több hazai szurkoló átjött beszélgetni látszott rajtuk, hogy élvezik a magyar szót. Ez a tapasztalat a tribünön elhelyezkedő néhány idősebb szurkolóról is kik csillogó szemmel kiabálták át mi is magyarok vagyunk! A gólnélküli félidő után gyors vezetés, majd egyre jobban beinduló szurkolás jellemezte a meccset. Ekkor már pörögtek a nóták sorba. Meccs végén a csapat és szurkoló egyaránt köszönte egymásnak a biztatást és játékot, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a tribünről tapsolnak minket a helyiek.
Reméljük valamit sikerült ébreszteni a város alvó magyarságán, és talán felébred bennük a tudat és nem csak a hétköznapokban, de a meccsen is magyarul szólnak majd a nóták. Hisz Isten adta nyelvünk nem szégyen, hanem egy világon egyedi és utánozhatatlan kincs, becsüljük meg. Hisz „Nyelvében él a nemzet!” Ezt elvenni nem tudja tőlünk se erő se politika, hacsak erről önként le nem mondunk! Isten áldja a Kárpát-medencei magyarságot északtól-délig, kelettől-nyugatig.
Ezekkel az élményekkel lettünk ezen az estén gazdagabbak. Meccs után gyorsan járműre szálltunk és útnak eredtünk Csonka-országunk felé. Utunk első részét közösen tettük meg kazincbarcikai ismerősünkkel a rudabányai letérőig, majd folytattuk utunkat. Egy gyors meleg szendvicsre, majd tankolásra álltunk meg a Borsodi megyeszékhelyen, hátralevő utunk Gödöllőig már eseménytelen volt.

Sanyi-Hungaria