A hét elején körvonalozódni látszott a péntek délutáni túra képe. Már akkor borítékolni lehetett, hogy nem a mostanában megszokott 1-2 személyes túra egyike lesz. Kaptam egy telefonhívást a Felvidéki Dunaszerdahelyről, hogy szívesen velünk tartanának páran a bányász városba. Gyorsan körbe telefonáltam a brigádunkat az elmúlt hétvégén felbuzdulva, hátha 1-2 ember kedvet kap, de sajnos egymagam maradtam különböző elfoglaltságok miatt. Ez a tény se szegte kedvemet szinte egész héten meccslázban égtem és folyamatosan egyeztetünk Szerdahelyi barátainkkal. Már három órával a találkozó előtt útnak indultam és valamivel több mint egy óra alatt már a stadion parkolójában vártam a Szerdahelyi különítményt. Kb. négy óra felé ők is befutottak, addig is intéztem számunkra tisztelet belépőket. Még így is sok idő volt a találkozóig, gyorsan a büfé asztal társaságában beszéltük meg kivel mi történt az elmúlt időszakban. Úgy telt az idő, hogy máris szinte kezdődött is a találkozó. A drapik kirakásakor már pattogott is a gömbölyű bőr. Kikerült a Viking 10 méteres vászna melett egy kb. 16 méteres Dunaszerdahely feliratú darapi melett a Walance Army és a Felvidéki Harcosok Piros-fehér-Zöld transzparense is. Megjegyezném itt nem hogy zavarta volna a "Fekete Sast" ábrázoló drapi, de még örömmel is vették a testvéri látogatást a rendezők. Nagy szurkolást nem mutattunk be, de azért nagy néha eleresztettük hangunkat, míg láttunk realitást a találkozóban. A hazai oldalt kb. 10-15 fős brigád támogatta jelentősebb intenzitással a székekre terített Turul Ultrái drapi mögött.
Szünetben meglátogattuk a büfét is majd pár kép a "kiplakátólt szektorról" majd vissza ültünk a lelátóra. A második félidőbe összerogyott a csapatunk jelentős bírói segítséggel, így sok maradandót nem alkottunk. A meccs vége elég kiütés szagúra sikeredett, bár sok rosszat nem mondanék a csapatra.

Jól esett volna, a játékosok odajöttek volna megköszönni ottlétünket, bár sok biztatásra nem futotta erőnkből, de az egyfőre leosztott traszparens méterében biztos maradandót alkottunk.
Meccs után még este nyolcig beszélgettünk a Büfében, majd búcsút vettünk egymástól az autópályáig közösen ment a két skoda csoda, majd az egyik autó Győr felé én meg Budapest felé vettem az irányt. Bárátainknak köszönöm a megetett 94Km-t míg én 100Km-rel vettem ki részem a délutáni meccsre kocsikázásból. Valamivel kilenc után már otthon ültem a tányér vacsora melett mikor 3/4 10 fele kaptam az SMS-t, hogy barátaink megérkeztek Szerdahelyre.
Mindent egybe véve jó kis túra volt mindössze csak az alkoholmentes sör vette el a szám ízét.

Sanyi-Hungaria